Azt kellett volna mondanom, hogy szereti őket az apjuk?
Nemcsak engem hagyott el, hanem a gyerekeit is. Nem foglalkozott velük, nem kereste őket, többször évekre eltűnt.
Kérdezték a gyerekek, főleg amikor megszületett a féltestvérük, hogy szereti őket az apjuk. Azt mondtam, hogy nem, es nem is törekedtem arra, hogy az apjukkal jó viszonyuk legyen, nem beszéltem se azt a fülekre, hogy ne foglalkozzanak vele, se azt, hogy szeressék az apjukat és keressék.
Ez lett volna az ellene hangolás? Miért kellett volna azt mondanom, hogy igen, szeret titeket apátok?
Talán az, hogy "nem tudod" egy fokkal kevésbé lett volna rosszabb, még ha a tartalmában nem is változtat a dolognak.
De amúgy nem értem, nem egy ilyen kaliberű apuka van az ismerősi körben aki magasról sz.rik a gyerekére, aztán ezen van kiakadva, hogy jajj mert az anyja ellene hangolja amikor egyszer nem hívja fel egy hónapban...
Nem, nem kellett volna.
Velem az anyám mindig őszinte volt, de megoldotta, hogy ne mondjon az apámra rosszat. Ezt csak nyersen lehet. A rossz az volt, amire közben ebből és a tapasztalataim alapján rájöttem.
Az én apám is elkezdte, mikor egyszer (egész gyerekkorom alatt) megjelent, hogy az anyám ellene nevel. Pedig nem volt így. Mikor kicsi voltam, szép dolgokat is mesélt róla, mikor ez történt, szó nélkül beengedte hozzám, és hagyott minket kettesben beszélgetni.
Nem hülyék a gyerekek. Ne hazudj nekik semmiképp, legalább benned ne csalódjanak. Hiszen nekik csak te vagy.
Az, hogy te, akar jogosan, haragszol rá, nem ok arra, hogy egy kisgyereknek traumat okozza.
Nem lett volna szabad ezt mondanod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!