Azt kellett volna mondanom, hogy szereti őket az apjuk?

"Én úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között nem a te dolgod apukát mentegetni a gyerekek előtt."

Itt nem apuka mentegetéséről van szó, hanem a gyerek lelkivilágáról. Szerinted nem okoz kárt egy kisgyereknek azt hallani, hogy rgyik szülője nem szereti? AZ egész életére kihathat egy ilyen mondat.

Saját egóból nem kéne mondani inkább semmit ebben az esetben (Nemcsak engem hagyott el).

"nagyot hibáztam, mikor olyan emberrel vállaltam gyereket, aki alkalmatlan arra, hogy ..."

Milyen érdekes, hogy ezt csak a nőknek szokás mondai, igazi hímsovoniszta módon. A gyereknek kettő szülője van. Nyilván nem így tervezte a kérdező. Az anya legyen jövőbe látó, mndenre képes együl, apuka, meghát leléphet, szrhat a gyerekre, az egy dolog. Az nem számít.

Szerinted nem okoz kárt egy kisgyereknek azt hallani, hogy rgyik szülője nem szereti?

Nem hallja, érzi! Otthagyta az apja, és le se sz...ja, nem keresi. Erre hazudjon a képébe még az anyja is, hogy "deee , apuci szeret, hidd csak el. Csak épp távolról jobban megy neki, és most, hogy született egy öcséd, azzal ugyan ott van, de neeeem, azt nem szereti jobban, mint titeket". Miben jobb attól a gyerek lelkivilágának, hogy apa lesz..ja, anya a kéébe hazudik, az eredmény meg ugyanaz: neki nincs apja, bezzeg a féltestvérének ott van. Nem h.ülye a gyerek, lát és érez, tapasztal, és nem anyuka dolga egy nemlétező árbándot fenntartania arról, hogy az apja szereti, mikor pontosan tudja, hogy nem, és ezen kár szépíteni, mert csupa olyan kérdéshez vezet, amiben anya meg hazudhat, mint a vízfolyás, hogy fenntartsa a látszatot. Inkább azt kellene benne erősíteni, hogy ez nem az ő hibája, hanem az apja gyengesége.

A "nem szeret"-től tényleg azt kezdheti érezni a gyerek, hogy ő nem méltó a szeretetre. De szerintem ugyanennyire káros azt hazudni is, hogy szeret. Mert hát hol van az a fene nagy szeretet? Így szeret? Ha szeret, akkor miért nem jön?

Én talán inkább azt mondtam volna: apa nem is igazán ismer titeket.