Miért nem szeretik a legtöbben, ha becézik őket? Vagy a gyereküket?
Én mit meg nem adtam volna érte, ha becéznek, de engem meg nem becéztek gyerekkoromban sem, és azóta sem, soha, sehol.
Számomra ez a kedvesség, befogadás jele, hogy idetartozol, közénk tartozol.
Így mindig kirekesztettnek érzem magam.
Mondok egy példát: körülöttem mindenki Ildi, Klári, Timi volt, én meg voltam a Katalin (nyilván nem így hívnak, csak így tudom érzékeltetni).
Minek a hivatalos formulát használni MINDENHOL? Mert jó, ha egy orvos így hív, hogy kedves Katalin, kérem, fáradjon be, de ennek nem mindenhol van helye. Ahol meg nincs helye, ott mást jelent, a kiközösítést (veled nem közösködünk, nem vagy olyan közeli, nekünk te idegen vagy)
Nem a gúnynevekről beszélek! Sokan ettől félnek, és az ettől való félelmükben kiöntik a gyereket is a fürdővízzel együtt, magyarul a kedves becézés lehetőségét is elveszik, nemcsak a gúnynak a lehetőségét.
Pedig ez annyival ki lehetne küszöbölni, hogy kérlek, Katának szólítsatok, ne Katinak, mert azt szeretem. Kész, ennyi.
Szóval nem értem: elszigetelődni szeretnek ezek az emberek? A gyereküket meg elszigeteltetik? Azzal nem foglalkoznak, hogy jó-e ez a gyereknek? Mert nekem nem volt jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!