Miért nem szeretik a legtöbben, ha becézik őket? Vagy a gyereküket?

Röhejes, hogy 40 éves nő létedre az a nagy bajod az életben, hogy nem Katikának hívnak, hanem Katalinnak. :D

Igazad van, már nem fogsz felnőni, ugyan ilyen buta fogsz maradni.

"De ha Mariannkának nem gáz, és ha nekem se lenne az a Kati, akkor másnak miért gáz?"

Mert nem mindenki olyan mint te... Fogadd már el, hogy minden ember különböző, nem csak te létezel itt szerencsére.

Ui: Két dolgoban bízok a válaszaid alapján. Az egyik, hogy remélem csak troll vagy, mert nem hiszem hogy felnőtt ember létére komolyan képes ilyen dolgokon problémázni valaki, a másik pedig hogy nem vagy troll, akkor remélem tényleg ez a legeslenagyobb gondod az életedben...

Kérdező, először is azt kéne megértened, hogy minden ember más, így másképp is viszonyulnak mindenhez. Te gondolod egyféle módon, más pedig egy másféle módon. Ennyire egyszerű.

Nálam a becézés egy intimebb dolog, csak olyantól fogadom el, akivel jól ismerjük egymást. Például az én nevem Luca, és több becenevem is van, sok függ attól, hogy az adott barátom milyen nemzetiségű vagy hogy mi hozott össze minket. Lucy, Lucia, Luce, Lulu, Luna és tudnám még sorolni. Ha együtt dolgoznánk és a harmadik napodon Luluként vagy Lunaként szólítanál meg, megkérnélek, hogy tartózkodj ettől, mert nem vagyunk olyan viszonyban (ez különösen igaz azokra a becenevekre, amik nem a valódi nevemből alakultak ki).

Magamtól csak azt becézem, akivel jó és szoros a viszonyom, mert tudom, hogy belefér a kapcsolatunkba, vagy azt, aki megkér, hogy szólítsam másképp. Például a régi diákmunkám során egyszer kaptunk egy új kollégát, akit Attilának hívtak, de megkért minket, hogy szólítsuk Atinak, és onnantól kezdve mindenki így hívta. Nem nagy ördöngösség ez, egyszerűen a legközelebbi bemutatkozásod mellé hozzáteszed ezt a kérést. Egy normálisabb ember tisztelni fogja.

25/N