Van olyan felmenőd, rokonod, aki hirtelen halt meg, nem lehetett rá felkészülni, erre számítani? Ha igen, hogy dolgoztátok ezt fel?

#20 vagyok

Meg volt egy távolabbi rokonom aki kisebb közúti baleset után pár nappal otthon összeesett és meghalt vérrög miatt.

A hirtelen halál jobb, egyértelműen.

Ez gondoltam mindig is, de idén láttam anyámat szenvedni hónapokig, szerencsétlen már saját maga kívánta a halálát, olyan fájdalmai voltak.

Ha már jön a kaszás, akkor jöjjön minél kevesebb fájdalommal, szenvedéssel. Senki nem érdemli meg a kínokat.

"13/24 A kérdező kommentje"

Kinek a szempontjából kérded? Az elhunytéból, vagy a hozzátartozóéból?

Voltak rokonaim akik hosszas betegség után haltak meg és olyanok is, akik hirtelen.

Nem az határozza meg, hogy melyik haláleset fáj jobban, hogy betegség után, vagy hirtelen hal meg, hanem az, hogy az illető milyen közel állt hozzád érzelmileg. Édesapám évekig súlyos beteg volt, halála előtt hónapokig már fel sem tudott kelni az ágyból. Ugyanígy volt az ő édesapja is. Édesapám halála számomra nehezebb volt, mint a nagyapámé, pedig nagyapámat is nagyon szerettem és sokat voltam vele a betegsége alatt is. A testvérem és az unokatestvérem is hirtelen haltak meg. Hiába volt jóval fiatalabb az unokatestvérem, mint a testvérem, össze se lehet hasonlítani a két érzést. Hiába voltak súlyos betegek édesapám és nagyapám és várható volt a haláluk, nekem sokkal rosszabb volt, mint az unokatesóm hirtelen halála.

Mondhatod, hogy a betegeskedőnek megváltás a halál (és tudom, hogy kívánték is, mert mondták nekem),

azt is mondhatod, hogy aki hirtelen halt meg az legalább nem szenvedett (vagy legalább nem hónapokig, évekig)

aki érzelmileg közel áll hozzád, mindenképp megvisel a halála, csak máshogy.

Az, hogy hogy tudod feldolgozni bármelyik halált, szintén függ attól is, hogy mennyire állt közel hozzád az illető és attól is, hogy te milyen személyiség vagy.

Van aki már másnap túl tud lépni egy szerette halálán, elfogadja így, vagy úgy, van aki évekig sem tud túllépni rajta.