Van olyan felmenőd, rokonod, aki hirtelen halt meg, nem lehetett rá felkészülni, erre számítani? Ha igen, hogy dolgoztátok ezt fel?

Nem rokon volt, hanem egy közeli családi barát.

27 éves volt a lány, nemrég lett volna az esküvője, gyereket szeretett volna, imádta a munkáját, épp előléptették…

Majd pár hónapja hajnalban rosszul volt, felkelt, kiment a konyhába, hogy igyon egy pohár vizet, de összeesett. A párja újraélesztette, hívta a mentőket, pár pillanatra magához tért, majd újra elájult. A mentők már sajnos nem tudtak segíteni rajta, hiába küzdöttek vagy egy órán át. A boncoláson derült ki, hogy vérrög volt a bűnös.

Nem akartam elhinni, mikor hallottam. Pár nappal előtte még beszéltünk. Egyszerűen hihetetlen volt, de persze az én érzéseim nyilván össze sem hasonlíthatóak a párjáéval, szüleiével.

Apu 52 éves volt.

Makacsul ragaszkodott hozzá, hogy nem hív szakembert, megcsinálja ő a tetőjavítást a műhelyén. Karácsony után két nappal eldőlt vele a létra és koponyaalapi törést szenvedett, de bíztató volt, hogy nem voltak nagyobb bevérzései. Az intenzíven mesterséges kómában tartották, de pár nap múlva kitettêk normál osztályra. Beszéltünk is vele, egyedül itta a gyógytápszert, tényleg jó esélyei voltak. Sajnos nem vizsgálták kellő alapossággal és két nap múlva már akkora vérzés keletkezett az agyán, amitől összeomlott a keringése és meghalt. A kórház be is vallotta a hibát.

Így veszítettem el 19 évesen az egyébként egészséges édesapámat.

Apukám. 28 évesen leesett a munkahelyén a lépcsőn. Korházba vitték, de csak annyi történt befektették egy kórterembe. Aznap meghalt.

A boncoláson derült ki, vérrög ment az agyába.

Ha a dokik foglalkoztak volna vele, ma is élne.

Én 3 éves voltam. Sokáig kerestem. Anya hamar túllépett rajta, 1évre rá már össze jött nevelőapámmal.

Másik ilyen extrém eset a volt főnököm.

Este kicsit fájt a feje, elöbb lefeküdt aludni mint szokott.

Másnap nem ébredt fel. Az okos órája szerint hajnali 1fele állt meg a szíve. Minden ok nélkül. A boncoláson sem talált semmi okot rá. 42 éves volt.

Egy ismerősöm egyszer úgy fogalmazta meg a férje halálát, hogy hirtelen volt, de nem váratlan. Volt ugyanis súlyos betegsége, de annak nem az átlagos lefolyása szerint halt meg. Számára ez, a várható hosszú szenvedés helyett elfogadható volt.

Szerintem a hirtelen halál az elszenvedőjének könnyebb, de az ittmaradót sokkal jobban megviseli.

A hosszú betegségnél, nyilván már tudsz rá gondolni, de ott meg a kommunikáció okoz bonyodalmakat.

Meg a megmenteni akarásunk, amivel néha csak nehezítjük a saját és a menni készülő lelki tusáit.

Nehéz dolog ez. Sok tapasztalás és őszinteség, meg bátorság kell hozzá. Nem ördögtől való a segítségkérés se, és nem csak utólag, de hosszú betegségkor már a folyamat idején is.

Nem is egy, de nem ismertem őket. A család nehezen dolgozta fel.

Egyik nagyapa infarktusban, egyik dédapa autóbalesetben, amit eltussoltak az átkosban (ez talán a leginkább fájó mindenkinek), egy dédapa a háborúban.

Jah, +1 fő covid, őt nyilván ismertem

Előző voltam

Unokatestvérem öngyilkos lett huszonévesen, teljesen váratlan volt a hír, semmi előjele nem volt, legalábbis a család semmiről nem tudott.

Tulajdonképpen nem nagyon sikerült feldolgozni, csak egyszerűen “megszoktuk” hogy így lett. De a mai napig felkavar ha eszembe jut (5 éve történt)