Teljesen magamba fordultam. Mit tegyek? Segítene nekem vki?

18éves lány vagyok, és a napjaim pokollá változtak, minden nap sírok és fáj a lelkem. Ürességet érzek és azt érzem hogy senki sem szeret. Ez nem tini hiszti, és nem emo. Én még sosem éreztem ilyet, és ez most teljesen lehúz a élybe magával, magamba fordultam, szomorú vagyok, pesszimista és a sírás sem nyugtat meg.

az iskolában nem teljesítek jól, csak 1-2 ember van aki hvaerom, és van amikor kibeszélnek mások, pedig nem is adok okot erre. Magányosnak érzem magam:(

Most is folyik a könnyem. Annyira félek.

Próbálnám valakivel megbeszélni a fájdalmaimat, de meg sem tudom őket fogalmazni és senki sem hallgat meg. Még az anyám is fura velem... úgyérzem senki lettem, egy értéktelen ember, akin mindenki keresztülnéz. Várok valami jót, de nem jön.

Ma felhívtam a volt barátomat, erre letette mert a húgával volt:( hát nagyon fájt és ez a fájdalom egy plusz volt a lelkemnek:( Azthittem ő még szeret, mert szoktunk beszélni. Körülöttem mindenki boldog, csak én vagyok szomorú. Nem jön össze semmi, mindenkinél alacsonyabb rendűnek érzem magam... és egésznap tudnám sorolni a fájdalmaimat, de inkább magamban tartom. Már a sírás sem nyugtat meg. Úgy érzem nem kellek senkinek, hogy senkiben sem merek bízni, és hogy pótolható vagyok, hogy egy nulla lettem és hogy nem hiányzom senkinek:(

Rettenetes érzés ez. Én még sosem voltam depressziós, de ez most nagyon felemészt. úgyérzem sosem tudok belőle kilábalni. Minden nap rossz felkelni, magányosnak érzem magam, és egy jelentéktelen lénynek.

:(