Mi volt életed legnagyobb, legmeghatóbb segítsége, amit önzetlenül kaptál?

Nekem most hirtelen nem jut eszembe az, hogy mikor segítettek nekem, de én egyszer segítettem valakinek. Az egész egy aquaparkban történt. Ott volt egy felnőtt, de értelmi fogyatékos nő. Kijött az öltözőből egy szál bugyiban, és azt kiabálta, hogy Anyu! Anyu! Hol vagy? Mindenki csak ott állt és nézte, de nem csináltak semmit. Fogtam magam, ráterítettem a törölközőmet, és lekísértem a

pénztárhoz, ott bemondták, hogy keresi az anyukáját, és az anyukája odajött. Nagyon hálás volt, vagy ezerszer megköszönte és ez olyan jó érzés volt. Pedig szerintem ezt a többi ember is simán megtehette volna, de csak álltak ott és néztek.

Ezeket neten olvastam, nem velem történtek természetesen. De ettől még lehetnek igazak:

1.

Egy kislány haldoklott egy olyan betegségben, amiből nyolcéves bátyja valamivel korábban kigyógyult.

A doktor így szólt a fiúhoz:

-Csak a véred transzfúziója mentheti meg a kishúgod életét. Kész vagy vért adni neki?

A kisfiú szeme tágra nyílt a félelemtől. Habozott egy darabig, aztán azt mondta:

-Rendben van doktor bácsi, kész vagyok.

Egy órával a transzfúzió végeztével a kisfiú tétovázva megkérdezte:

-Mondja doktor bácsi mikor halok meg?

A doktor csak ekkor értette meg azt a pillanatnyi félelmet, ami elfogta a fiút:

azt gondolta, hogy ha a vérét adja, az életét adja a kishúgáért.

2.

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.

Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.

- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.

- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,

kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi

volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az

összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:

- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki

az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

Még gimnazista koromban ott felejtettem az egész táskámat a buszmegállóban. Mindenem benne volt, lakáskulcs, iratok, pénz, minden. Visszakaptam.

Ennél nagyobb baj ne érjen, amiben segítségre szorulok!

Sok önzetlen segítséget kaptam, legföképpen amikor apu rákos lett és Budapeströl Miskolcra jártam látogatni. Éjjelente dolgoztam, nappal utaztam hozzá. Egy nagyon kedves barátomék sokszor elvittek és sosem fogadtak el érte semmit sem. Sokan segítettek az anyagiakban, de mindez kevés, mert el tudták viselni azt az idöszakomat, amikor az elkeseredéstöl és a kimerültségtöl már olykor agresszív és kiszámíthatatlan voltam. Nekem ez jelenti a legtöbbet.

Mindig is tettem magam is másokért, de 1,5 éve lehetöségem adódott, hogy szegény embereknek, amennyinek csak lehetséges minden nap ételt biztosítsak és ünnepekkor a gyerekeknek ajándékot. Sok szervezettöl, gyártóktól, forgalmazóktól kapok segítséget és nem beszélve azokról az emberekröl akik önzetlenül segítenek szabadidejükben, hogy minél több embernek és minél hatékonyabban tudjunk önzetlenül segíteni.

Mindannyiuknak mérhetetlenül hálás vagyok.

Nekem nemrégiben születtek ikreim.Csodálatos a szomszédok önzetlen segítsége,pl. segítenek becipelni a babakocsit,v felhozni a másodikra (lift nélküli házban),az egyik gyereket.Amikor hazajöttünk,anyukám egy régi szomszédjától,kaptunk egy nagy szatyor saját termesztésű zöldséget,gyümölcsöt,pipihusit,tojást.Nagyon meglepett és meghatott:)

Amit én nyújtottam másnak:Amikor még terhes voltam,de már a kórházban voltam,6 -an feküdtünk egy szobában,és volt egy kismama,aki eltűnt egy jó pár óra hosszára,majd késő este tért vissza hozzánk,addigra már erős fájásai voltak,megindult a szülése,de visszaküldték h pakolja össze a holmiját.5 en hallottuk a kinlódását a sötétben,ahogyan vajúdva bajlakodik a cuccaival,és sajnos egyedül nekem jutott eszembe h kikecmeregjek az ágyból,és összepakoljak neki.