Belefáradtam? Segtsetek külső szemmel nézni a házasságunk, mert én képtelen vagyok?!
az utóbbi időben rengeteget csesztetem a férjem. úgy érzem, magamnak szültem a gyereket és kezdek tönkremenni.
a férjem nem figyelmes, lusta, és az zavar leginkább, hogy nem csinál semmit.
nemhogy a gyerek körül, de a ház körüli munkákban sem. én vágom a fát, hétfő óta a gázpalackot sem volt hajlandó kicserélni, hogy főzni tudjak. és sorolhatnám hosszasan azokat a dolgokat, amiket egy férfinek kellene megcsinálni, mégsem teszi.
ha hazajön, hagyjam békén, pihenni szeretne.
én már fizikálisas lassan tönkremegyek. és most úgy érzem lelkileg is elég volt. utálom magam, hogy sokat csesztetem, próbáltam hetekig, hogy nem szólok semmiért, hátha akkor magától eszébe jutnak dolgok (pl. nyáron fűnyírás, vagy hogy pl. a pihenő szék csavarjait meg kellene húzni, mert nagyon instabil, vagy a zuhanykabin ajtaját hosszas bszogatás után 1 év után volt képes megjavítani stb.), de magától semmi.
most úgy gondolom, feladom, és nem szólok semmiért, mert már szabályosan utál, amiért folyton csak baszogatom. mondjuk, ha végre megcsinál vmit, akkor igyekszem megdícsérni, hogy tök jó, ne érezze rosszul magát.
egy időben még kedveskedtem is neki, de már nincs hozzá erőm, időm, hogy külön energiát fordítsak ilyesmire, mire hazaér, mert mnident nekem kell csinálni.
nincs kedve hazajönni, ahogy én látom, mert sokszor csak mondom a magamét. ha leülünk megbeszélni, akkor én jövök ki szarul, mert én mindenből problémát csinálok.
és biztos igaza van, mert sok a b@sztatás, még akkor is, ha próbálom szépen kérni. de ötvenszer el kell mondani vmit, mire hajlandó megcsinálni, ha hajlandó egyáltalán.
ha be akarok fűteni, akkor tényleg nekem kell fát aprótani a kuglikból.
biztos rátesz a borúlátásomra az is, hogy sokat éjszakázok a babával, ami sokkal kimerültebbé tesz.
nem tudom, mit kellene tennem, hogy változzanak a dolgok, de egyedül képtelen vagyok már.
a férjem azt kérte, hogy ne cseszegessem, szokjak le róla.
ez a legfőbb dolog, amin változtatni kellene. de ő nem akar semmiben. vagy kapok egy gyenge ígéretet, hogy jó, megcsinálja a dolgait, de megint hetek telnek el tétlenül.
mi a fenét csináljak?????????
most tényleg úgy érzem , feladom kicsit, csinálom a dologm, nem szólok neki semmiért, hátha akkor történik vmi.
még utlojára megpróbálom, de aztán mi lesz?
Igaza van az előző válaszolónak. Próbálj meg pihenni minél többet, nagyon ki vagy merülve. Csak a legszükségesebbet csináld meg.
Én összeírnám az összes elvégzendő feladatot és leülnék a férjemmel megbeszélni ki melyiket vállalja. Talán észreveszi,hogy nem csinálhatsz mindent te, neki is kell vállalnia valamit..
Ha ez meg van, akkor írd külön papírra mindkettőtökét heti/havi lebontásban és akaszd ki a hűtőre vagy egy jól látható helyre. Lehet pipálni, hogy mi az ami készen van.
Így nem kell majd neked cseszegetni, ott lesz a cetli és szembesül vele minden nap, hogy mi mindent végzett már el. Ill. amit nem.
elég faramuci helyzet ,mert a férjednek valami baja van!!!ok nélkül az ember nem ilyen érdektelen!!!lehet tényleg depressziós,vagy a munka helyén vannak gondok vagy Isten tudja mi!lehet nem is gondolnád mi lehet a baj!
a szex terén mi a helyzet?mert lehet hogy párszor visszautasítottad (mivel a bab miatt fáradt voltál)és ő ezt ennyire rosszul éli meg,azt hiheti hogy már nem kívánatos férfi.
próbáld meg először hogy tényleg kedves vagy vele,kényezteted egy kicsit,de mellette poénosan beszólogatsz neki az el nemvégzet teendői miatt.de csak finoman ne vegye nagyon sértésnek!
ha ez sem jön be akkor ülj le vele beszélni hogy mi lehet a baja!
24N
OFF
Nekem erről az jut eszembe, hogy nem férjed, társad van, hanem egy főnököd, és te vagy a házi személyzete.
Bocsi.
Szerintem a férjedet meg ugyan úgy érzi,hogy távolodtok egymástól,ugyan úgy bántja ez a dolog,ugyan úgy szenved mint te.Azért ilyen érdektelen,vagy elmenekül a helyzet elől otthonról,vagy inkább alszik,hogy ne kelljen rád néznie,beszélnie veled,mert nem tud a szemedbe nézni,annyira bántja a kialakult helyzet.
Az hogy nem csinál semmit,nem érdekli semmi nekem is azt mutatja,hogy nagyon nem jól érzi magát a bőrében.Pl:amikor gond van a házasságunkban nekem sincs türelmem semmit csinálni,minden kiesik a kezemből,az ételt elsózom,a boltba elfelejtek mindent,inkább hozzá sem fogok semmihez,csak ami nagyon muszáj....de abból is csak a baj van.
Tudod a férfiak nem olyanok mint a nők,zárkózottak,nem mondják el az érzéseiket,mert úgy tartják,hogy az nem férfias dolog,inkább csak magukban őrlődnek.Sajna neked kell kitalálni,hogy mire gondol.
Próbáld meg nem nyaggatni egy kicsit,és próbáld kipuhatolni,hogy pozitívan áll-e hozzá a házasság folytatásához.Ha igen akkor mutasd ki neki a szeretetedet,pl főzd meg a kedvenc ételét,dicsérd meg mert sokat dolgozik értetek,nézzetek meg együtt egy filmet,ajánld fel,hogy megmasszírozod a fájós vállát.Persze te is találd ki,hogy mi okozná neked a legnagyobb örömöt,amiből éreznéd,hogy még mindig szeret,és vezesd rá,hogy azt tegye meg neked...
Nálunk is most volt egy hatalmas hullámvölgy,csak morogtam a párommal,már nem is beszéltünk,de csak akkor árulta el,hogy ugyan annyit szenvedett mint én,amikor újra bizalmas viszonyba voltunk.Mert ÉN azt teremtettem.Rá hiába vártam...Én meg végig azt hittem,hogy semmi sem érdekli ami kettőnkről szól...
Én ezt kipróbáltam,és úgy néz ki,hogy pozitív irányba lendült a házasságunk.
Szerintem egy próbát neked is megérne.
jókat írtok, azt hiszem, tényleg vmi baja van. és azt hiszem a pénz. de erre is van már megoldás, néhány hónap múlva jobb lesz. új meló, 5x annyi pénz.
elfáradtam, mert úgy érzem csak én teszek a kapcsolatért.
a szex: az olyan szinten jó, hogy heti 3-4x együt vagyunk, de abban is olyan önző, hogy csak ő legyyen kielégítve, hogy velem mi van nem érdekli.
olykor ígéretet tesz, közvetlen sztex után, hogy majd bepótoljuk (mármint az én kielégítésemet), de most nincs kedve.
emiatt mostmár addig jutottam, hogy lassan nekem sem lesz kedvem. még nem tettem meg, de gondoltam rá, hogy vissza fogom utasítani, bár tudom, nem ez a megoldás.
azt hiszem, most tényleg válságban a kapcsolatunk, változtatnunk kell. leírom a megbeszélendő dolgokat egy papírra és leülök vele megbeszélni.
Én csak a gyereket sajnálom: "úgy érzem, magamnak szültem a gyereket és kezdek tönkremenni".
A kérdés csak az, hogy miért mentél hozzá egy ilyen férfihoz és szültél gyereket egy ilyen kapcsolatba?
(A "szerettem és azt hittem, megváltozik" típusú válaszokat nem tudom elfogadni, mert ha szeretsz valakit, olyannak szereted, amilyen, nem akarod, hogy megváltozzon, ha meg nem szereted, ne menj hozzá.)
Ha viszont régebben nem ilyen volt... akkor mitől változott meg, mitől lett ilyen lusta, ezt kéne átgondolni.
A "nem szólok semmi" hozzáállást én sem ajánlom. A helyzet változni nem fog, a pasi nem gondolatolvasó, hiába is szeretnéd, hogy hirtelen megszállja az ihlet. Az eredmény a végleges eltávolodás lesz. Ennyi erővel most otthagyhatnád, megspórolnál magadnak néhány kellemetlen hetet/hónapot, ugyanennyi rabszolgamunkát és megbántást (hogy nem törődik, nem beszélget veled).
Két nagyon jó ötlet viszont már elhangzott:
1. fel kell venni egy fejárónőt (nem rabszolga vagy, hanem feleség)
2. el tudom képzelni, hogy ilyen állapotban a hátad közepére nem hiányzik a szex, de ez az egyetlen módja, hogy visszataláljatok egymáshoz
A kielégítetlen ember türelmetlen, hisztis, bgatja a másikat, megsértődik, nem csinálja, amire megkérik. Mindkettőtöknek sokkal jobb lenne. Persze úgy, hogy nem vagy hulla fáradt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!