Miért ilyen az anyukám? Mit tudok tenni? = ( (hosszú)

Kezdjük ott, hogy 23 éves, normális egyetemista lány vagyok. Az afféle szürke egér (a jobbik féle, aki nem különcködik, nem követi a divatot, nem jár diszkóba, nem öltözik r*bancosan, egy szórakozásom van, az a számítógépem, mert informatikus vagyok és itt érzem jól magam).

Az édesanyám 14 éves koromban kezdte azzal, hogy barátnőmtől kaptam szülinapomra egy naplót. Elolvasta mind... ha eldugtam, ha az asztalomon volt. Mindent megtudott belőle, persze a buta kislányok ilyenkor érdeklődnek a szex iránt, de igazából a gondolataimat írtam le, elvégre erről szól a napló, mert ki nem... (akkor még szűz voltam, mi más lehettem volna 14 évesen)

Másnap mondta, hogy adjak neki vizeletmintát, mert megyünk majd vérvételre is. Adtam is neki, mirefel kikelt magából és üvöltözött velem, hogy terhes vagyok (tesztet csinált otthon a fürdőben és nme laborba kellett neki és persze h pozitív lett, amikor este csinálta...)

Azóta az a story, hogy neki mindent tudni kell rólam, mert ameddig ebben a házban élek "nem lehet magánéletem"(?) Nem tudm, h függ össze a 2 de mindegy...

Mindent megtud valahonnan, pedig semmiről nem tájákoztatom (pont a naplóm óta)... ha nem mondok neki semmit, akkor kitalál dolgokat, amik nme igazak...

Amikor 16-18 köröl lehettem, mentem nyáron fagyizni a bnőkkel és felhúzta a szoknyám, hogy nem tangában megyek-e el, mert ő a tangát utálja és r*bancos és vegyek mást...

Idő közben felnőttem (már 18 évesen megért az agyam) és ha ruhát veszek, ami fekete, és van rajta 1 db rajz, az már neki alkalmi, és nekiáll kkiabálni, hogy hétköznap veszem fel, ugyanolyan szürke egér leszek, mint a mai 16 évesek...

Vagy egyszerűen nem akarja, hogy felvegyem, elteszi valahova magához és ha kérdezem hol van, letagadja és azt mondja, hogy oda ahova a teszem.

9 éve, hogy egy ruhát sem vettem fel, amiből kilátszik a hasam, csak egyszerű pólókat és hosszujjúkat, sok fiúnak tetszettem pont emiatt, mert kedves vagyok és nme nézek ki p*csásan (nem mintha úgy akarnék kinézni)

Szexuális játékszereket kaptam a páromtól születésnapomra. Persze, hogy megtalálta. És pakolássza, meg összecsomagolja őket, meg rendezgeti, ha nincsenek szépen egymás mellett...

Ez normális??? Egész gyerekkorom azzal telt el, hogy meg akartam halni, mert lelkileg teljesen tönkretett, mert már mindent tudott és előbb hitt a mendemondáknak, mint nekem... persze nem öltem volna meg magam, mert tudom, hogy előbb utóbb elköltözök úgyis és vannak ennél rosszabb dolgok is az életben... szó mi szó... mit tegyek? :(

Igen, próbáltam vele erről beszélni, ezek a verziók:

1. meddig fogom még felhozni neki a múltat

2. nem tudja miről beszélek

3. csapkod, odaadja az össze ruhámat, amit eltett de másnap mintha mi sem történt volna

4. elkezd bőgni, hogy én utálom, és h ő mekkora egy sz*rházi (így), hogy szégyellem az agyámat és egyéb hülyeségek, amik rettenesen bántanak, és nem tudok ezzel mit kezdeni...