Kivel volt már olyan, hogy? (lent)

Én ezt úgy oldottam meg annó, hogy kiismertem anyukámat. Rájöttem, hogy néha kell, hogy levezesse valakin a feszkót... és erre volt hogy én adtam neki lehetőséget... Úgyhogy csak hagytam hogy ordítson, vagy fenyegessen, vagy kritizáljon: egyik fülemen be, másikon ki. Én legbelül tudtam, hogy hibás voltam-e vagy sem... hogy érdekel-e egyáltalán engem az a tárgy vagy sem...

Valójában az a fontos, hogy azt tedd, amit te akarsz, nem pedig azt amit a szüleid akarnak. Persze 13 évesen még kell a noszogatás, meg az irányítás szülői részről... de pár év múlva már úgyis az lesz amit te akarsz.

És ez így van jól. A te életed.

Most annyit tehetsz, hogy bűnbánóan nézel, elmosogatsz párszor, és kiengeszteled... a sulit meg úgyis ezentúl is lelkiismeretesen csinálod majd... azért mert ez neked belső vágyad, nem pedig mert anyukád akarja.

hidd el, az a legjobb, ha nem foglalkozol vele. Az én anyám pontosan ilyen volt velem mindig... még szerencse hogy végre elköltözhettem tőle :)

A különbség (talán), hogy ezen felül soha semmiben nem segített, nem dicsért meg, és állandóan meg akarta mondani, hogy mit csináljak. Még 20 évesen is, amikor végre eljöttem tőle!

Mondhatom, nem neki köszönhetem azt, amit eddig elértem... ne foglalkozz vele ha ordít, se neki, se neked nem lesz jobb tőle.

Azért várd ki a végét, hogy mi lesz hétvégén, kapsz-e új ruhákat vagy sem. Megláthatod, mennyire következetes anyukád. Ha nem kapsz, akkor legyél nagyon bűnbánó, fogadkozz, hogy kijavítod, stb., és örülj, hogy ilyen anyukád van.

Ha kapsz, akkor se szaladjon el veled a ló, köszönd meg és újra csak fogadkozz a javításról :D

A dicsérettel más a helyzet. Sajnos, a legtöbb szülő azt hiszi, ha megdicséri a gyerekét, akkor az elbízza magát, beképzelt lesz, ellustul, és különben is, dicsérgetni az ovisokat szokták, az ilyen nagyokat már építő kritikával kell nevelni... hát, baromira nem. Próbáld ki, hogy hogyan reagál, amikor tényleg oka lesz megdicsérni téged és te azt mondod: Ugye, örülsz? Ugye, ügyes vagyok? Ha még ezek után sem esik le neki, hogy mennyire számítasz az elismerésére, akkor még direktebben kérdezd: Ugye, megdicsérsz? - Remélem, valami pozitív változást el tudsz érni nála ezzel.