Miért tagadnak a szülők?

Mert hazugok.

Az enyémek sem emlékeznek semmire. Verések, lelki terror, szexuális abúzus.

Az ördög vinné el mind a sok kegyetlen, hazug "szülőt". :(

Kérdező, nekem se volt fényes a gyerekkorom. Csak azt tudom mondani, hogy ami nekem egy emlékezetes trauma volt, az a szüleimnek csak egy átlagos nap. Nekik szrt se jelent, én meg járkálhatok szakemberhez, ha normálisan szeretnék funkcionálni.

Na meg ott van az önreflexió hiánya. Akinek van önreflexiója, az alapból meg sem tesz bizonyos dolgokat, akinek meg nincs, az megteszi és tagadni fogja. Soha nem ismernék be, hogy elbszták.

Az a gond, hogy a tagadás hiába zavar, a másik gondolataival, véleményével nem tudsz mit kezdeni. Ők maguk pedig úgyis felhúzzák a maguk kis falait, meggyőződve róla, hogy soha semmit nem vétettek.

Ott van elcseszve az egész, hogy az áldozatnak nyilván jól esne az őszinteség és a bevallás, hogy igen elcsesztük. De ez az amit sosem fog megkapni, bárhogy is szeretné. Innentől viszont neki kell tudatosan továbblépni, kizárni az ilyen elemeket az életéből.

Amúgy ha magam nézem: Egy lelki terrorista, alkoholista, munkanélküli apa mellett kellett felnőnünk. Ez nyilván nem tett jót a fejlődésemnek, sajnos mind baráti mind párkapcsolati dolgokban látom ennek a hátrányát.

Egyszer anyámmal beszéltem erről, hogy nehezen megy nekem a kapcsolatok kialakítása. A miért kérdésre apámat neveztem meg, és hogy valószínűleg nem vált előnyömre, hogy 20+ évig egy agresszív, elnyomó alkoholista mellett kellett felnőnöm.

Anyám azonnali reakciója a tagadás és hibáztatás volt. Az nem úgy volt, már rég túlléphettem volna rajta, én mindig is ilyen voltam. Nyilván az én hibám, hogy egy agresszív alkoholista terrorjában nőttem fel.

Itt nyomtam anyámra rá a telefont, és itt, ebben a pillanatban szűnt meg anyám felé minden kötődésem és szeretetem.

Valahogy tudatosult bennem, hogy egyedül vagyok, és azt mondtam oké, legyen, tovább kell lépnem. Viszont onnantól minden hidat felégetek, minden szálat elvarrok.

Azóta nem igazán beszélek egyik családtagommal sem. És nem is bánom. Kiépítettem helyette a magam családját, ismerősi körömet.

Nàlunk anyagi gondok,fater piâs volt anyàm ettöl mindig ideges volt ,hàl Istennek tettlegessèg nem volt de a mindennapi verbàlis konfliktusok.

Böven elèg volt,örülök,hogy elmult egyèbkènt ettöl fuggetlenul is nagyon jo szulok voltak es csodalatos nagyszülök.

Azt lattuk kemenyen dolgoznak,küzdenek betartjâk a szabalyokat,törvènyeket

Szerintem engem mèg meg is edzettek ezek a dolgok.

Tudtuk a növèrünkkel , nekünk akkor lesz valamink ha megteremtjük magunknak.

Meg is oldottuk mindketten.

Nem tudom innen megitelni a dolgokat mennyire voltak sulyosak de ne csak a rosszakat vedd èszre.

Tagadnak, mert szégyellik a múltbeli viselkedésüket, ha nincs kedved velük időt tölteni/foglalkozni, az a te szíved-joga, de próbáld megérteni, hogy ők is csak emberek.

Lehet, hogy te és a nővéred magasabb érzelmi szinten álltok, mint a szüleitek, pont ezért nem célszerű, ha haragszotok rájuk, azzal csak nektek lesz rosszabb.