Túlreagálom ezt a beszólást: "de jól megy neki, miért nem inkább a gyerekeivel foglalkozik"? Mit tennétek a helyemben?

Sógornőm nem él túl nagy fizetésből, próbáljuk segíteni.

A mi lakásunkban lakik, lakbért nem fizet, csak rezsit.

Saját autója nincs, nekünk van három, férjemmel mondtuk neki, ha szüksége van valami miatt kocsira, szóljon és viheti. Ez már heti rendszerességű lett, legutóbb azzal hívott fel, hogy elvihetné-e a kocsit, mert a barátnőivel menne Horvátországba... Elviszi rendszeresen tele tankkal, visszahozza úgy, hogy annyi benzin van benne, amivel még a benzinkútra éppen kiérünk.

Többször mondta korábban, hogy hó végén izgul, ne jöjjön közbe váratlan kiadás, mert alapból kajára alig marad pénze az utolsó napokban. Ezért a fizetés előtti napokban elhívjuk mindig vagy ebédre, vagy vacsorára és direkt úgy főzök, sütök, hogy vinni is tudjon belőle.

Nagyon sok a ruhám, de rendszeresen selejtezem is a gardróbomat. Olyankor mindig neki szólok először, címkés ruhák közül válogat, drágább darabokból. Aztán ami nem kell, azok mennek csak adományba. De általában teli ikeás zsákokkal megy el mindig...

Szóval én azt érzem, hogy bőven segítve van, azt gondoltam, a kapcsolatunk is jó. Erre pénteken hallottam a fent leírt mondatot...

Három gyerekünk van, 14 hónapos ikerpár és egy 4 éves kisfiú. Kemény egy év van mögöttünk, még úgy is, hogy van segítségünk. De nem volt egyszerű három kicsivel. Most kezdünk újra levegőt venni picit bátrabban, a lányok is többet vannak már el másokkal, így akár egésznapos programot is tudunk/merünk szervezni a férjemmel.

Pénteken is anyósommal voltak a gyerekek, mentem értük, még ittunk egy kávét ott. Hívta sógornőm, a telefonja meg hangos, simán hallja körülötte mindenki, hogy kivel miről beszél, még úgy is, ha nincs kihangosítva a telefon. Mondta, hogy majd visszahívja, mert ott vannak az unokák nála, én csajos délelőttöt tartottam kicsit magamnak. Sógornőm ennyit jegyzett meg ennek hallatán, hogy de jól megy nekem, miért nem inkább a gyerekekkel foglalkozom... Akkor úgy tettem, mint aki ezt nem hallotta, de azóta is eszembe jut, igazából eléggé bánt is a beszólás.

Felfújni sem szeretném a helyzetet, vagy játszani a sértettet, de úgy érzem, hogy ennyi segítség után nem ezt érdemlem, hogy így beszéljen rólam.