Mi lenne a helyes? Szerintem már sosem lesz a régi, én pedig nem vagyok boldog, de ő sem.
A Férjem és köztem eléggé megromlott a kapcsolat.
Oly annyira hogy egymáshoz lassan egy kedves szót, gesztust nem tudunk mondani, tenni.
Tudni kell hogy már 7 éve vagyunk együtt, és most leszünk 3 éve házasok.Két kicsi gyermekünk van.
Anyós 3 házra lakik, édesanyám pedig 3 házra dolgozik.Segítek Édesanyámnak, amennyit tudok a két gyerkőc mellett, mert saját vállalkozása van, és nem az a generáció aki ért a gépekhez, de nem is akar.
Férjem sokat segít az édesanyjának, mert a testvére úgy otthon él még 40 évesen, keveset tesz arrébb otthon.
Így a férjem ugrik ha kell valamit csinálni.
Tavaly karácsonykor kezdődött a mi kálváriánk,amikor is nagyon össze veszett velem a férjem hogy keveset foglalkozom a háztartással mert túl sokat segítek édesanyámnak.
Főzve,mosva,takarítva mindig van de nem patyolat.
Odáig fajult hogy karácsonykor nem jött velünk édesanyámékhoz karácsonyozni, de én sem mentem az ővéhez mert ez így fer. A gyerekeket viszont mindketten vittük magunkkal.Csúnya vitták követték egymást, és most ott tartunk hogy teljesen elhidegültünk egymástól.
Mindig azt érezteti hogy én tehetek minden rosszról.
Sokszor bocsátottam már meg neki és a családjának is, sokat tűrök.
Félek hogy a gyerekeknek ártok, vagy rossz anya vagyok ha a saját magam boldogságáért elválunk a Férjemmel.
Napok óta csak nézem mindhármojukat, és mindig arra vágytam hogy családom legyen, most itt van de még sem tudunk boldogok lenni mert a sértettség közénk áll mindig.
Hol az én családom hol az ő családja miatt.
Részletekbe bele merülhetnék de sok lenne...
Aki hasonló helyzetben volt, vagy van mit tett vagy tenne.
..... hát eddig más volt a véleményem, én írtam a házasság parti kommentet, de ezt olvasva azt mondanám, MENEKÜLJ!
Ez egy mérgező kapcsolat. A döntés a tiéd csak addig hallgass bárkire is amíg van remény a boldog életre. Ennél szerintem egyedül is jobb a gyerekekkel
onaz a 7.ev...enis eppen abban vagyok a parommal (mondjuk mi nem vagyunk hazasok). Van egy 20 hoanpos kislanyunk.
a mi kapcsolatunk is rettentoen megromlott. Kb ahogy nalatok a teherbeesesem ota nemvolt semmi szex...semmi kedves szavunk nincsen egymashoz. O dolgozik en otthon...vegetalunk kb csak.
En ugy gondolom, hogy jobb a gyereknek elvalt boldog szulo mint abban felnöni hogy nem lat szeretet.
Tudom mirol beszelek, 9 voltam amikor elvaltak a szuleim en sajnos lattam milyen az ha utaljak egymast a szulok. A hugom 2 volt akkor meg csak es neki a mostani viselkedeseben es parkapcsolataiban meglatszik hogy o nem ezt a peldat latta mint en
"elsősorban nem szeretnék elválni"
Akkor mi a kérdés?
A férjed egy idióta, uralkodásmániás agresszív barom.
Ha ezek után sem akarsz tőle elválni, akkor bocsi, de nincs jobb szó: hülye vagy.
És ne gyere ezzel a "jót akarok a gyerekeimnek", mert a tűréssel, maradással pont belőlük csinálsz szolgalelkű lelki nyomorékot - nezz csak magadra, mert olyanok lesznek, mint te. Ezt akarod nekik?
A szüleitek feletti szülősködés (parentifikálódtatok mindketten, úgy gondoskodtok a szüleitekről, mintha ők lennének a ti gyerekeitek, nem pedig fordítva) önmagában elég lenne a házasság tönkremeneteléhez. Ebben mindketten jogosan fújtok a másikra, a saját dolgaitokat kéne előrébb venni. Ahogy valaki más is írta: a szüleitek csak azért nem tudják megoldani, amit veletek csináltatnak, mert ti úgyis megcsináljátok. Ezért kisujjukat sem mozdítják, nem erőltetik meg magukat, nem keresnek megoldást. Hagynotok kéne a szülőket felnőni, oldják meg szépen magukat, már nem gyerekek. A férjem szülei is megtanulták bediktálni a saját gázóraállásukat, pedig nagyon ragaszkodtak hozzá, hogy nekik az nem megy. Aztán mit ad isten, csak sikerült... Ha lesz másik párkapcsolatod, legalább azt ne rontsd majd el ezzel.
Mondanám, hogy ha ezt leépítitek, akkor van miért menteni a kapcsolatot, de a másik hozzászólásod után nem mondom. Ha a férjben eddig nem változott meg az a hozzáállás, hogy a házimunka alól kivonja magát, míg az elvárásai maximalisták, akkor már nem is fog, kutyából nem lesz szalonna. Ez szintén önmagában válóokká válik, kinél előbb, kinél utóbb.
A tettlegességig fajuló bántalmazás pedig úgy töri ripityára a házasság helyrehozásának utolsó reményét is, mint egy féltégla. Én is úgy érzem, hogy ez csak rosszabb lesz, és most is már borzalmas.
Nem ingyen dolgozom édesanyámnak, és nagyon elgondolkodtató amiket írtatok.
Én 7 éves voltam amikor a szüleim elváltak,aztán édesanyám össze jött egy állattal aki miután összeházasodtak még vert is minket.
Rá 2-3 évre már külön éltünkt tőle és elváltak.
Aztán egyedül nevelt minket, saját hibája miatt is.
Valahol megértem minden cselekedetét, de azt is tudom milyen rossz volt apa nélkül felnőni.
Bár még mindig jobb ha nem vert utána senki...
Nem szeretnél válni és a legjobbat akarod a gyerekeidnek...
Ez a kettő kizárja egymást. Neked elment az eszed, hogy egy ilyen vadbarommal akarsz élni? Megszorongatta a nyakad és ököllel fenyegetett? Jahh, hogy csak egyszer? Nekem egy alkalom is bőven elég lenne...
Te komolyan nem vagy normális ha ezzel azemberrel akarszélni!
De minek gyártani sz/r házasságba, sz/r körülmények közé a gyerekeket?
Váljatok el és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!