Mi lenne a helyes? Szerintem már sosem lesz a régi, én pedig nem vagyok boldog, de ő sem.

A Férjem és köztem eléggé megromlott a kapcsolat.

Oly annyira hogy egymáshoz lassan egy kedves szót, gesztust nem tudunk mondani, tenni.

Tudni kell hogy már 7 éve vagyunk együtt, és most leszünk 3 éve házasok.Két kicsi gyermekünk van.

Anyós 3 házra lakik, édesanyám pedig 3 házra dolgozik.Segítek Édesanyámnak, amennyit tudok a két gyerkőc mellett, mert saját vállalkozása van, és nem az a generáció aki ért a gépekhez, de nem is akar.

Férjem sokat segít az édesanyjának, mert a testvére úgy otthon él még 40 évesen, keveset tesz arrébb otthon.

Így a férjem ugrik ha kell valamit csinálni.

Tavaly karácsonykor kezdődött a mi kálváriánk,amikor is nagyon össze veszett velem a férjem hogy keveset foglalkozom a háztartással mert túl sokat segítek édesanyámnak.

Főzve,mosva,takarítva mindig van de nem patyolat.

Odáig fajult hogy karácsonykor nem jött velünk édesanyámékhoz karácsonyozni, de én sem mentem az ővéhez mert ez így fer. A gyerekeket viszont mindketten vittük magunkkal.Csúnya vitták követték egymást, és most ott tartunk hogy teljesen elhidegültünk egymástól.

Mindig azt érezteti hogy én tehetek minden rosszról.

Sokszor bocsátottam már meg neki és a családjának is, sokat tűrök.

Félek hogy a gyerekeknek ártok, vagy rossz anya vagyok ha a saját magam boldogságáért elválunk a Férjemmel.

Napok óta csak nézem mindhármojukat, és mindig arra vágytam hogy családom legyen, most itt van de még sem tudunk boldogok lenni mert a sértettség közénk áll mindig.

Hol az én családom hol az ő családja miatt.

Részletekbe bele merülhetnék de sok lenne...

Aki hasonló helyzetben volt, vagy van mit tett vagy tenne.