Mi lenne a helyes? Szerintem már sosem lesz a régi, én pedig nem vagyok boldog, de ő sem.
A Férjem és köztem eléggé megromlott a kapcsolat.
Oly annyira hogy egymáshoz lassan egy kedves szót, gesztust nem tudunk mondani, tenni.
Tudni kell hogy már 7 éve vagyunk együtt, és most leszünk 3 éve házasok.Két kicsi gyermekünk van.
Anyós 3 házra lakik, édesanyám pedig 3 házra dolgozik.Segítek Édesanyámnak, amennyit tudok a két gyerkőc mellett, mert saját vállalkozása van, és nem az a generáció aki ért a gépekhez, de nem is akar.
Férjem sokat segít az édesanyjának, mert a testvére úgy otthon él még 40 évesen, keveset tesz arrébb otthon.
Így a férjem ugrik ha kell valamit csinálni.
Tavaly karácsonykor kezdődött a mi kálváriánk,amikor is nagyon össze veszett velem a férjem hogy keveset foglalkozom a háztartással mert túl sokat segítek édesanyámnak.
Főzve,mosva,takarítva mindig van de nem patyolat.
Odáig fajult hogy karácsonykor nem jött velünk édesanyámékhoz karácsonyozni, de én sem mentem az ővéhez mert ez így fer. A gyerekeket viszont mindketten vittük magunkkal.Csúnya vitták követték egymást, és most ott tartunk hogy teljesen elhidegültünk egymástól.
Mindig azt érezteti hogy én tehetek minden rosszról.
Sokszor bocsátottam már meg neki és a családjának is, sokat tűrök.
Félek hogy a gyerekeknek ártok, vagy rossz anya vagyok ha a saját magam boldogságáért elválunk a Férjemmel.
Napok óta csak nézem mindhármojukat, és mindig arra vágytam hogy családom legyen, most itt van de még sem tudunk boldogok lenni mert a sértettség közénk áll mindig.
Hol az én családom hol az ő családja miatt.
Részletekbe bele merülhetnék de sok lenne...
Aki hasonló helyzetben volt, vagy van mit tett vagy tenne.
válasza:
válasza:Nálunk is egy kis elhisdegüléssel kezdődött. Mindenki elkezdett betartani a másiknak (pl. mint nálatok a karácsony) és egyre távolabb kerültünk egymástól.
A betartás átmenet szinte háborús állapotba közöttünk.
Szétmentünk, válás lett a vége és most senki nem boldog. 4 ember élete ment tönkre 2 ember az én és feleségem hulyesege, makacssága miatt.
Próbáljátok ezt elkerülni, próbáljátok többet beszélgetni, mindent megbeszélni és ne tartsátok a haragot napokig mert felemészt.
Válás csak ha végképp menthetetlen minden. Nagyon nehéz minden szempontból és ott vannak a gyerekek is. Mi 13 évet húzzunk le együtt. Szerintem a ti kapcsolatotokban több van még, ne adjátok fel. Csak ennyit tanácsolok. Szerintem helyrehozható felelős gondolkodással
válasza:Mondjuk én elválnék olyan emebrtől, aki KÖTELEZ, hogy mossak főzzek, stb. Meg a nagy lótúrót.
Neki tán nincs keze?
válasza:13# "Mondjuk én" össze se jönnék olyan emberrel aki ennyire egyszerűen látja a kérdező problémáját.
Visszataszító itt olyan tanácsokat olvasni idegen emberektől akik a háttér ismerete nélkül fröcsögik, hogy én "eváánéék bmeg lóútúró".
Ez a kérdés elsősorban nem a mosogatásról szólt. Az a probléma nem elhanyagolható de kisebb része. A "evánék bmeg, vagy válj el" IQ-t alulról közelítő szint ne legyen mérvadó fontos döntéseknél.
Én azt tanácsolom, hogy türelemmel próbáljátok megoldani, több alkalmazkodással, akár azt kikényszerítve a férjtől, és utolsó, legvégső lépés legyen a szétmenés. Ha nincs "harmadik" szereplő a férjnél, akkor ő is hamar rájön optimális esetben, hogy mekkora veszteség egy szétment család, mert a "következő" se lesz jobb, csak másabb.
Ha van harmadik, tehát szerető a férjnél, akkor már kevésbé vagy egyáltalán nem lennék megbocsátó, de őszintén remélem, hogy nem így van és úgy fogtok élni a "balhés időszak" után mint amikor és amiért összejöttetek. Sok munka egy kapcsolat, család fenntartása - nem anyagilag, nem csak anyagilag - dolgozzatok rajta, remélem sikerül.
válasza:14-es, pontosan a mosogatásról szól - OTT kezdődik, hogy a másik ember szrba veszi a párját, elvárja, hogy legyen patyolat rend, meg fszem fszom, de ő egy szalmaszálat nem tesz keresztbe érte, csak pampog!
Pontosan az ilyen apróságok - lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa, viszont rhadtul figyelmeztető jel.
És aki azt tanácsolja legyenek türelmesek, alkalmazkodóbbak - hogyha a másik fél erre nagy ívben tesz, akkor? Mert általában az a fél, aki bármit elvár a másiktól a maga részét sohasem teljesíti, hanem elvan a világában és ha szólsz neki, még neki áll feljebb.
De örülök, hogy sokak szerint nyelni kell még évekig, nem pedig kilépni egy szar kapcsolatból, ahol nyilván történt nem egy nem két megbeszélés - aminek nem lett foganatja.
válasza:De lehet nyelni, tönkre lehet menni ebben és 50 évesen rájönni, hogy elbsztam egy életet egy idiótára, aztán meg nyavalyogni, és keseregni.
Nekem volt eszem és léptem, nem 20, hanem 2,5 év után, mikor már a sokadik megbeszélés sem hozott eredményt, ugyanúgy mindent nekem kellett csinálni.
Mit értem el vele? Lett életem, ahol nem az a napirend, hogy nyolcóra meló után még körbeugrálom a másikat, akinek az a természetes.
De ismétlem: lehet szolgaként is élni, és utóbb rádöbbenni, mekkora hlye is az ember.
válasza: válasza:Az igaz nem kell szolgaként élni, de egy próbát megér a változtatás.
Itt a gyakorin amúgy túlsúlyban vannak a válj el dögöljön meg a másik lova is torz gondolkodású, megalázott, szétcsalt női tanácsadók.
A gyakori K... kb. olyan mint a bíróság.
Oda kerül a férj egy túlsúlyos, vagy nem de mindegy is megcsalt, elvált, exférj részéről szétgyalázott bírónő elé aki keservesen nevel mondjuk két gyereket. Mi lesz az ítélet vajon? Minden ami csak kicsit is alátámasztható és ha nem az se baj, megy a feleségnek. A férj pedig csak néz, hogy ez most mi? És perel tovább amig ki nem rabolja a teljesen őket az ügyvédjeik a bíróság. A férj pedig a gatyáját is hátrahagyva távozik. Ezt nem szabad hagyni. Fizessenek a ex feleségek is ha már képtelenek összetartani a családot. EZÉRT NE VÁLJATOK és figyelmeztesd a férjed JÖJJÖN MEG AZ ESZE mert ki lesz rabolva
Nos, mindenkit végig olvastam, elsősorban nem szeretnék elválni.
Az biztos hogy nagyon régi vágású a férjem, mert pl. azon is kiakad ha nem vagyok kész a vasárnapi ebéddel délben, bár régen is megértették hogy ha 1,5 év van a gyerekek között nem lesz minden egyből készen. Bár régen több generáció élt együtt.... de jó hogy ez már nem így van...
Szóval a körülöttünk élőknek mindig szidott évekig hogy nem vagyok házias, vagy hogy megint nem lett kész a kaja, nem takarítok, pedig mindig a tőlem maximumot hoztam, nyilván nem tudok két gyerek mellett 120%on teljesíteni.
Viszont ezt ő nem érti, mert buta... nagyon sokszor veszünk össze mai napig pl azon hogy már megint nem dobtam ki a wc papír gurigát, pedig én már szó szerint ki vagyok élezve hogy ne hagyjam ott,az ő módszere hogy hagy rajta 2 kockát és majd én úgy is kidobom.
Ezen nem akadok fenn,de oly annyira a végletekig baszogat vele, és minden más negatívumomat, kígyót békát és Édesanyámat is felhozza... hogy kiborulok az összes ilyen vitánál, gyenge vagyok mert bármilyen "várat" építek hagyom, mert ő még mindig sokat számít...
Vannak rossz minták gyerekkoromból, Édesanyám csak akkor vált el Édesapámtól amikor már megverte sokadjára.
Pedig biztos sok minden megelőzte, hogy odáig eljutottak.
Nem szeretnék a gyerekeimnek rosszat, és én nem tudok 3. Félről ha csak anyukák nem annak számítanak...
Tűrni, pedig már évek óta ezt teszem...
Nem úgy nőttem fel mint a Férjem, azt gondolja hog, az ő családja makulátlan.
Az apja megcsalta kismilliószor az anyját, majd nagyon sok vita volt, verekedés.
A férjem egyszer megakarta védeni az anyját, az apjától mert majd nem verekdtek, erre a férjem torkán ragadta az apját az meg feljelentette... egy fellebbezéssel megúszta a férjem.
Ez nagyon rég volt azóta az apja meghalt.
Nálunk is voltak már fenyegetőzések, meg cica harcok.
De mióta a gyerekek megszülettek, egyszer előfordult hogy megfogta a nyakamat és fenyegetett az öklével.
Az egy nagyon jó indok lett volna hogy elhagyjam, akkor volt a karácsony utáni vita....
Azt érzem újra élem anyáim és az ő szülei vitáit.
Terhesség alatt magasvérnyomás lett, azóta azt érzem hogy csak rosszabb a látásom is romlik és a hallásom, azt mondták allergia, szerintem meg pszihés....
Kevés részletet meséltem el ezzel,egy a lényeg, a gyerekeimnek olyan éltet szeretnék ami nekem gyerekként nem adatot meg.
Azt érzem hogy ez el fog fajúlni, de nem szeretném ha a gyerekeim szenvednék meg ezt...
Ezért is írtam, hát ha valaki van, volt hasonló helyzetben.
Egyébként a szomszédok biztos mindent hallanak, volt aki megkérdezte hogy minden rendben van e velünk... természetesen nem velük fogom megbeszélni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!