Magától mondja ezeket, vagy a szüleitől hallja? Hogy derítsem ki?
Unokatestvérem régen egy tündéri kislány volt, aztán kb. 7 évesen, tavaly valami bekattant nála, vagy én nem tudom. Elkezdett borzalmasan viselkedni, nem csak velem, mindenkivel. Simán van, hogy a nagyinkba belerúg, ha kér valamit és mama nem csinálja azonnal. Vagy nekiállt üvöltve sírni a legkisebb dolog miatt, mondjuk mert lemerült a táblagép, vagy nem tudta kiszínezni szépen, amit akart. De tényleg ilyen magánkívüli sírásba kezd mindenért
Aztán ezt tetézi, ahogy velem viselkedik.
Csúnyán beszél, olyanokat mond, hogy "na már jöttél megint ide pöffeszkedni?", vagy pakolja a táskámat, kivette a parfümöt, kértem, rakja vissza és tegye le, mert drága volt, erre elkezdett kiabálni velem, hogy "igen, drága volt, mert te mindig csak a pénzt szórod drága dolgokra". Vagy ha látta korábban, hogy mama adott nekem költőpénzt, elkezdte mondani, hogy nekik miattam (!) nincs pénzük és akkor mama neki is adjon pénzt. Teszem azt, adott neki egy ezrest, elkezdte mondani, hogy nem, neki nem olyan kell, hanem olyan, mint amit én kaptam... Elsősként.
Nem tudom, hogy ezeket magától mondja, vagy a szüleitől. Ha az utóbbi, az azért "vicces", mert amúgy tőlem kérnek segítséget folyamatosan, 45 éves létükre. Szóval ha szívesség kell, az első vagyok a híváslistán, amúgy meg "pöffeszkedek"... Nyilván ha megkérdezném, letagadnák, de őszintén, egy 8 évesből, aki még olvasni is alig tud, nem nézem ki, hogy magától mondaná azokat, amiket szokott.
Egyértelmű, hogy azt szajkózza, amit a szüleitől hall. Egy gyerek magától nem fejezi így ki magát. Ezek egy felnőtt szavai.
Ráadásul teljesen viselkedészavaros, gondolom lesz.@.rják és így hívja fel magára a figyelmet. Minden rá van hagyva...mi az, hogy belerug a nagymamába? Kapna olyat, hogy megtanulna repülni.
Teljesen egyértelmű a mondatszerkesztés, a szavak, amiket a felnőttektől hall.
Azt tanuld meg így az életed elején - nekem is meg kellett tanulnom - hogy az emberek azt utálják a legjobban, akire rá vannak szorulva. Megbocsájthatatlan bűnnek érzik, hogy látja a kiszolgáltatottságukat.
No meg a kapcsolatoknak nem szokott jót tenni a jó öreg irigység sem.
Mi egy idegen, 4 tagú családot etettünk 3 hónapig, közben rendes munkát szereztünk a pasinak is és a nőnek is. Pedig kisnyugdíjas, beteg emberek vagyunk, minden fillért be kell osztanunk. Talán ezért is éreztük át a nyomorukat.
Aztán mit tesz Isten, egy nap arra mentünk haza, hogy kiraboltak.
A rendőségen meg a képembe vágta a pali, hogy "Mit sír maga, magának annyi van, hogy még adni is tudott belőle!"
Szerintem fenntartásokkal fordulj az emberek felé, lehetőleg ne adj - "Sajnálom, de nekem sincs!" - és akkor csak kellemes csalódás érhet!
Az is probléma, persze, hogy a szülei egyáltalán nem mutatnak neki jó példát, nem is valók szülőknek szerintem.
Az anyja azt az elvet vallja, hogy minél hangosabban ordít, a gyerek annál inkább megérti, az apja meg két szót nem szól, munka után kiveszi a 2-3 sört a hűtőből, leül a gép elé, felteszi a fejhallgatót és vége van neki a napnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!