Miért elfogadhatatlan, ha valaki 40+osként költözik külön a szüleitől?
Nagynéném és a férje 42 évesek, már van egy 9 éves lányuk is. Eddig a nagyszüleimnél éltek, most márciusban költöztek el (igaz, albérletbe). Azóta az egész család haragszik rájuk, mert hogy minek költöztek el és hogy most egy idegennek adják oda a pénzüket... Eddig meg a nagyszüleimnek adták oda, pl. mikor összeházasodtak, a nagynéném férjének a szülei adtak nekik egy nagyobb összeget, ami egy hitelnél önerőre elég lett volna. De a nagyszüleim mondták, hogy ne költözzenek el, minek, hiszen hatalmas az a ház, nem vennék észre egymást. Ezért azt a pénzt, amire hitelt vehettek volna fel, elköltötték arra, hogy megcsináltatták az emeleten a két teraszt, felújíttatták a fürdőszobát és lett egy babaszoba, meg egy nappali. Ez volt 10 éve. Eleinte semmi gond nem is volt, de 7-8 éve mind a két oldalról azt hallgattuk, hogy ez mennyire szörnyű és elviselhetetlen.
A nagyszüleim mindenbe beleszóltak, pl hogy hogy van nevelve a gyerek, miket esznek, vásárolnak, vagy mikor találkoznak a barátaikkal. Nagynéném volt, hogy sírva panaszkodott nekem, hogy 35 felett is gyerekként van kezelve otthon, a férjével is sokat veszekedtek ezen.
Karácsonykor volt egy nagyon nagy veszekedés, szerintem utána döntötték el, hogy akkor költözés, nem baj, ha elveszik az a pénz, amit még évekkel ezelőtt költöttek a házra. Márciusban pedig pakoltak is. 1 hónapja laknak albérletben és mondta, hogy azóta mintha kicserélték őket, nagyon örülnek még most is, hogy így döntöttek. Mamáék azóta szidják őket, hogy magukra lettek hagyva öregkorukra, meg hogy most ott vannak ketten abban a nagy házban és azt sem tudják, mihez fogjanak. De eddig meg folyton azért panaszkodtak, hogy a nagynénémék ott laknak. Ezt sem értem mondjuk, mert még anno ők ajánlották fel, hogy maradjanak... Most meg ha olyat csináltak, ami mamáéknak nem tetszett, akkor hallgathatták, hogy "ha nem tetszenek a szabályok, lehet innen menni". Vagy ha vettek valami drágább dolgot, mondjuk tv-t, vagy a gyereknek hintát, rollert, akkor meg azt, hogy erre bezzeg telik, de saját házra nem... (mintha egy árkategória lenne a ház és az elektromos roller)
Mert a kedves mamáék csak a saját kényelmüket nézik. Dagonyázhattak az egójukban, amikor ők voltak a jófejek, hogy kisegítették a gyereküket azzal, hogy ott lakhattak, de közben azért a saját kényelmüket sem akarták feladni - mert ja, ha együtt élsz valakivel, az kompromisszumot is jelent. Felnőtt embereknél ez az "én házam, én szabályom"-ozás szerintem gyomorforgató (kivéve, ha tényleg szükséghelyzet az együttélés). Vagy éljünk együtt, és ehhez alakítsunk ki olyan szabályokat, ami mindenkinek jó (ideértve pl. hogy szükség van privát szférára, meg hogy nem a mama dolga a gyereket nevelni), vagy ne éljünk együtt, és akkor mindenki azt csinál a saját házában, amit akar.
Nyilván kényelmes volt a menyét ugráltatni, kéretlenül osztani az észt, és most, hogy ezt nem viselik el többé, még ők a szemetek. Nyilván ez a legegyszerűbb megoldás. Kedves mama elvárta volna, hogy a fia (és a felesége) az egész életét nekik szentelje. Tán ha jobb lett volna a kapcsolat, amíg együtt éltek, most nem kellene azon töprengeni, hogy mi lesz idős korban.
Röviden: le kell sz*rni, el kell költözni. A mama meg főjön a saját levében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!