Számomra elfogadhatatlan?

A kedves anyuka ÉS apuka együtt felelős a házasságért, ha az megromlik, mindketten hibásak.

Anyuka lehúzta apukát? Tipikus férfi soviniszta duma. Apuka is lehúzhatja anyukát. Ha pedig érdekel a személyes véleményem, nálunk éppen apuka volt, aki mindennek lehordta anyukát a gyerek előtt...

Számomra is elfogadhatatlan az ok nélküli válás. Egy anyának nem csak a saját "boldogságával" kellene törődni,hanem elsősorban a gyerek érdekeivel!

Ha a házasság valóban menthetetlen,akkor kulturáltan kell elválni! Nem csak a férjet hibáztatni,mert mindketten hibásak. Az apának biztosítani,hogy bármikor találkozhasson a gyerekeivel,elvihesse őket magával és a fontosabb dolgokban közösen döntsenek. Ismerek ilyen családot,ahol még az anya is tartja a volt anyósékkal a kapcsolatot. Ez lenn a normális. Így a gyerekek kevésbbé sérülnének lelkileg.

Csak sajnos,az anyák többsége csak a férjet hibáztatja. Csalódottságát,gyűlöletét a gyerekekkel bosszulja meg. Nem a gyerek a fontos,hanem a saját bosszúja!

Ahogy a kérdésed alatti esetben is.

2. vagyok újra! Sehol nem írtam azt,hogy te is lehúzod az apukát,csupán általánosságban írtam le a véleményem. A te válaszodban csak azzal nem értek egyet,hogy az elvált nők viselkedését bírálni "férfi soviniszta" duma.

Az apák között is vannak,akik gyűlölködnek,de az anyák között sokkal több.

"Csak sajnos,az anyák többsége csak a férjet hibáztatja. Csalódottságát,gyűlöletét a gyerekekkel bosszulja meg. Nem a gyerek a fontos,hanem a saját bosszúja!

Ahogy a kérdésed alatti esetben is."

Ezt írtad. Hol volt a válaszomban a bosszú?

Számomra az sokkal inkább elfogadhatatlan, hogy sok az ok nélküli házasság. Ki is fejtem: a házasságra nagyon kevés ember alkalmas. Ezen nincs mit szépíteni, a nagy szerelem hevében, a társadalmi mintából kifolyólag annyi házasság születik, ahol két ember nem is való össze, hogy kész csoda, hogy 'csak' ekkora a válási arány. Nem beszélve arról, hogy nem elég a közös ház, a papírok, még gyereket is bevállalnak, mert az kell. Nos, nem mindegy, hogy kivel vállaljuk azt a gyereket. Sok menthető házasság lenne, de többnyire minimum az egyik fél nem hajlandó se változtatni, se beszélgetni. Mindenesetre azt sem tartom többre, aki házasságban marad, mert az jobb a gyereknek, de a mindennapos veszekedések ugyanúgy megkeserítik a kicsi életét.

Ahol már a válás kerül szóba, ott már sokszor rég késő. Az emberek egyszerűen nem fogják fel, hogy házasodni ésszel kell, gyereket vállalni(és nem 'becsúszott' porontyot megtartani) méginkább.

Nekem volt már egy 8 éves kapcsolatom és most van egy új 2 éves.Igen nekem a 2 év még új :D

Szóval.Soha nem jutott eszembe a házasság sem a gyerek.

Az emberek leragadtak majom szinten.Azt sem tudják mit tesznek éppen nemhogy továbbgondolni dolgokat.Fogalmuk sincs mi az a szerelem és szeretet.Csak a pillanatnyi kis mogyoró agyukban érzett téveszmék irányítják őket.

Az emberek 99%-a alkalmatlan hosszú távú kapcsolatra,mert hülyék hozzá.Ennyi.

Gyereket meg csak azért csinálnak,hogy a külvilágnak mutassák,hogy ők olyat is tudnak,holott minden idióta tudja.

Sokszor kapom a megjegyzést,hogy 26 éves vagyok és nincs gyerekem.Na és akkor mi van...Senki nem lesz több attól,mert nem védekezett :D Szóval az egészben az a gáz,hogy ezek a nagyzolásból,büszkeségből és primitív ostobaságból született gyerekek jelentik a jövő generációt.

Ennyi a véleményem.

F/26

Én nem szeretem az ilyen fajta általánosításokat. Igen, nagyon sokan elválnak, de az ő dolguk, hogy miért és hogyan. Ettől még nem gondolnám, hogy az elváltak 90%a csak egymást bírja f.kzni a gyerek előtt és heti szinten új pasit, nőt visz haza.

Az én szüleim is elváltak és biztos sokan nekik esnének, mert nálunk otthon soha (és tényleg soha, nem csak ha én is ott voltam) nem volt veszekedés, tányér törés, verés, alkoholizmus, semmi. Haza értem a nagymamáméktól nyáron és a szüleim mondták, hogy apu elköltözött. Nagyjából ennyi volt. Nem volt hisztiroham, egymás torkának esés az utolsó kistányér miatt. Teljesen normálisan, közös megegyezéssel ment mindenki a saját útjára (amúgy papíron csak évekkel később váltak el, amikor anyu össze akart házasodni a második férjével). Annyiszor mehettem apához, ahányszor csak akarta, soha nem volt olyan, hogy ne engedtek volna. Egyikük sem hozott haza mindenféle jöttment nőcskéket és pasikat.

Jelenleg is mindenki éli világát, anyu a férjével és a kis tesómmal, apu pedig egyedül (nem akar komoly kapcsolatot, nekem meg nem dolgom ezt megítélni).

Összességében nem lettem személyiségzavaros, nem gányolták szét a személyiségemet egy másik akárkiért. Sokan pedig nem értették, hogy miért válnak el, hiszen soha nem volt eget verő hiszti, balhé vagy hajtépés. Most, hogy "felnőttem" és lassan én is házasodom (mert elvált szülök "sanyarú sorsú" gyermekeként is hiszek a házasság intézményében) sem tartom önzőnek, egoistának és kényük-kedvük szerint házasodónak a szüleimet. Nem származott se előnyöm, se hátrányom abból, hogy elváltak. Az ő döntésük és úgy gondolom, hogy elég felelősségteljes emberek és csak miattam ne éljék le az életüket boldogtalanul (ahogy nem is tették).