21 év korkülönbség sok?

Figyu! A barátnőm és párja között 30 év van kereken. Mikor megtudtam vertem 1 hátast, mivel barátnőm 30 a pasi 60, de nem mondanád meg róla. Nagyon jól elvannak, már kb 4 éve, vettek közös lakást, mindent, igaz a srác tisztában van vele, hogy valószínű ő fog kihalni a barátnőm mellől, de ez van. Boldogok és szoktunk együtt szórakozni is, szóval nem valami begyepesedett otthon ülős emberről van szó. Én 29, férjem 30. A srác mindig azt mondja a gyerekeinkre, hogy az unokák :):):).

Mióta ismerem a srácot azóta azt mondom nem számít a kor.

Mindig nagy "indulatokat" szít, ha olyan kérdés merül fel a fórumon, ami a korkülönbségről szól. Azt, hogy mi lesz évek múlva, nem tudhatod. Viszont ezt nem tudhatod egy korban hozzád illőnél sem. Az idősebbel is tönkremehet egy kapcsolat 10 év múlva, meg a fiatalabbal is. Önmagában véve szerintem nem gond a korkülönbség. És aki arra hivatkozik, hogy milyen hamar meghal majd... igen, biológiai szempontokból az esély tényleg nagyobb erre, viszont amennyi tragédia és baleset, betegség van napjainkban, lehet, hogy a fiatalabb még hamarabb elmegy. Ugyanúgy meghalhat bármelyikünk, bármikor.

Azt meg én sem értem, miért kell "kiélt" alaknak nevezni valakit, akinek volt egy házassága, születtek gyermekei, de valamilyen ok folytán úgy alakult, hogy elváltak? Ritka manapság a holtomiglan-holtodiglan...

Nem csak a korkülönbség okozhatja, de nagymértékben növelheti a különbségeket az érdeklődési kör terén és a testi-lelki-élethelyzet-érettség-ízlésbeli különbségek között.

A párod pl már túl van pár olyan életfázison, (gyerekvállalás, házasság, válás), amiket Te még nem éltél meg, így nem biztos, hogy tudsz azonosulni az ő aktuális problémáival.

Nála pl jelentkezni fognak az öregedéssel kapcsolatos testi-lelki gondok, amikkel Te szintén nem fogsz tudni azonosulni, hiszen Te még akkor is fiatal leszel.

22 éves nő vagyok, fél éve együtt élek a párommal, ő 43. 3 éve ismerjük egymást. Nagyon szeretjük egymást, jól kijövünk.

Vannak dolgok amiket teljesen másképp látunk, ezért vannak vitáink, veszekedések (mint minden párkapcsolatban). Az a fura, hogy én vagyok a konzervatívabb, az empatikusabb, nyugodtabb, jól átgondolok mindent, ő pedig a felfújt kakas, a robbanékony, ő az "értem én, csak lesz*rom". Ő imád szórakozni, én otthon dolgozgató, olvasgató típus vagyok. Dehát ezt szeretjük egymásban! Neki is ott van a volt felesége, kisiskolás gyerekek, de már nagyon jóban vagyok velük, gyerekekre is sokszor vigyázok, játszunk, mosunk, főzünk. Igaz az elején utált a nő, de mára megváltozott. Nem miattam hagyta el az exét a párom, már a kapcsolatunk előtt 2 éve külön éltek. A párom haragszik rá, nem szereti ha találkozunk vele, de néha jó egy kis tapasztalatot cserélni. Sőt, még a legelső felesége is a környéken lakik, vele is jóban vagyok.

A párom sokszor mondja hogy ne akarjak már gyereket, ő 43 én 22, meg hát félti a jövőmet. Gyerekhez én még fiatal vagyok, ő kicsit öreg. Majd meglátjuk. Egy 24 éves is otthagyhat engem egy gyerekkel egyedül, nem? Amúgy ő is nagyon jól néz ki korához képest, nem is gondolok rá hogy mi lesz, ha nem lesz. Én azt mondom, ne tervezgessetek 10 meg 20 évre előre, azért vannak együtt a párok, hogy jól érezzék magukat, nem azért hogy ezen aggódjanak és elrontsák a jót. Alakul a sorsotok!