Nincs kedvem mindig a gyerekre vigyázni, hogy mondjam meg? Őszintén, vagy mindig keressek kifogást, hátha veszik a lapot?
2-3 hetente szoktam hazajönni úgy, hogy csütörtöktől vasárnap estig.
A féltestvérem 1,5 éves, anyukám az utóbbi 1 évben azt csinálja, hogy ahogy hazajövök, a gyerek rám van bízva fél napokra, mert elmegy bevásárolni, masszírozásra, tornázni, mert hogy ő csak ilyenkor tud... A férjére nem bízza/nem bízhatja, mert közli, hogy "ő fiú, nem tud mit kezdeni a gyerekkel, meg ő nem cserél pelenkát, nem tudja etetni". De ha meg mondjuk nekem is lenne programom, és mondom, hogy jó, akkor viszem a gyereket is magammal (pl. barátnőkhöz), ki van akadva, hogy ne hurcoljam, ne szakítsam ki a környezetéből és maradjak vele itthon. De ő magára csukja a szobaajtót és ki sem jön, mondván, fáradt és hagyjuk már békén.
Most is hazajöttem csütörtökön, anyám már azzal várt, hogy reméli, péntekre nincs dolgom, mert mennie kell a Sparba, Aldiba, utána még száz helyre és akkor reggeltől oldjam már meg a napot itthon. Csak nekem éppen vizsgaidőszakom van, a gyerek meg nincs el magában 10 percet sem... Mondom ma, hogy szerintem én este megyek vissza Pestre, mert semmit nem haladtam a dolgaimmal. Anya: hát de ő holnap délután menne a barátnőjét köszönteni szülinap miatt, jókor mondom, most mit csináljon így a gyerekkel?
De én meg nem ezért járnék haza, ha nonstop gyerekkel akarnék lenni, szülnék magamnak.
Elhiszem, hogy anyukámnak is nehéz, de na.
Mit tegyek, hogy ne bántsam meg, ne sértsem meg, de kicsit észrevegye magát?
válasza: válasza:Elképesztő, hogy többgyerekes felnőtt nők elhiszik, hogy egy férfi nem tud életben tartani egy totyogót... Az én férjem se szeretett pelenkázni, de ha elmentem itthonról, jééé, meg tudta oldani. Főzni sem szokott, de ha hagytam idehaza papit, sikerült megmelegíteni és elfogyasztani, de szerintem valahogy a nulláról is megoldotta volna egy pár virslivel, ha minden kötél szakad...
Sajnálom anyuládat is kicsit, mert szar lehet, hogy másfél éve nincs segítsége, csak te, de állj a sarkadra, és mondd meg neki, hogy ennyit nem tudsz segíteni, ne rád alapozzon minden hétvégén.
válasza:Nem is akarja megtanulni a férje...
Majdnem 50 éves, az anyám a mai napig megterít neki, kiszedi neki az ételt, éppen fel nem vágja neki késsel, villával. A férje ezt szokta meg, hogy két szalmaszálat nem kell neki itthon keresztbe tennie, nyilván nem fog most sem ugrálni, hiszen tudja, hogy az anyám úgyis megcsinálja.
válasza: válasza:Az én nevelőapám is ilyen, 20 éves koráig az anyja szolgálta ki, utána a felesége, utána meg anyám. Egy vajaskenyeret nem képes megkenni.
De, kapaszkodj! Mikor öcsém 2 éves lett, megbeszélték, hogy anyukámnak jobb a fizetése, és egy évig otthonmaradt vele apja GYES-en, én csodásan elvoltak. Annyi, hogy kaját muszáj volt előre lefőzve otthagyni a hűtőben, de a többi működött.
Na mindegy, értem én, hogy nálatok sem akarja, és még nem is kényszeríti rá anyád, de te meg előre szólj, hogy mennyit tudsz segíteni. Ne szombat délben mondd, hogy hamarabb elmész, mert nyilván számított rád addigra.
válasza: válasza: válasza:Szia!
Mostanában én is kevesebbet járok haza, családi problémák miatt, bár nem gyerekre kell vigyázni. Szerintem ha nem mész, biztos lesz valami megoldás. Amúgy elég gáz ahogy a gyerek apja viselkedik. Skandináv országokban rendesen "szülési" szabadságra mennek a férfiak is, mikor ők vannak otthon a gyerekkel, és az anya dolgozik. Azért, hogy ők is tudjanak a gyerekkel foglalkozni. Nekem is amúgy most tanulnom kell, és azért sem megyek haza, mert hát most ez a legfontosabb... Szóval én csak megmondanám, hogy a gyereknek van apja, és nem nekem lett szülve, és nekem is van saját életem. Nem azért járok haza, hogy vigyázzak a gyerekre.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!