Miért nem ért meg az anyám? Nem szeretnék élni már, mindenki folyamatosan megbánt, átnéznek rajtam

Én meg akkor is kamaszkornak mondanám, majd "felnősz", és nem fogsz mindenféle dolgok miatt elkezdeni sírni.

Bocs, hogy én is nyers vagyok, de ez az igazság, az együttérzés már megvolt más részéről.

" az nem kamasz kor ha megbántanak "

Az nem , de az igen, hogy tisztán látod, nincs anyád az anyaság csúcsán.

Nálam ami előfordulhat:

-Idegesség- most senkivel sem birok beszélni

-Fáradtság- Mondhatod, de úgyse bírok figyelni

-Butaság- Most mit mondjak, gőzöm sincs mi lehet erre a jó válasz

Anyámnál fordulhat elő okként:

-türelmetlenség- Már megint lekizni, nem igaz , nincs ennél jobb dolgunk

Az nem működik, hogy kérsz egy ölelést, vagy egy puszit.

Az a baj, hogy még tinédzser korban vagy. És most nem akarom a tipikus sablonmondatokat írni, hogy ha majd nagyobb leszel máshogy látod meg stb, de tény, hogy eltúlzod a dolgokat. Én is nem is olyan régen voltam ebben a korban és tudom hogy sokmindent eltúloztam, többet láttam a dolgok mögött mint kellett volna.

A hugom most 15 éves és ő is ugyanígy éli meg. Itthon mindenki "szenved" mert sokszor úgy beszél velünk mint a ronggyal, ugyanakkor mártírkodik, hogy őt senki se érti meg, meghogy nem szeret hazajönni mert mindenki csak kioktatja.

Hozzátenném semmilyen káros hatás nem éri itthon, mégcsak takarítania/segítenie se kell soha, és anyuék is sokmindent megengednek neki.

sajnálom, hogy így érzel...én is sokszor érzem úgy, hogy senki sem ért meg:(

lehet, hogy anyud nem akar neked rosszat, csak biztos neki is meg van a maga gondja, és ideges...vagy nem tudom...eztb te tudnád megmondani...

de arra semmiképp ne gondolj, hogy nem akarsz élni...mert hidd el, lesz majd jobb:) 17 éves vagy...gondolom 1 év van még érettségiig, légy erős, és gondolj arra, hogy utána egy új helyre ( akár suli, akár meló) kerülsz, új emberek közé, majd megtalálod azt a környezetet, ahol nem piszkálnak, és ahol találsz olyan barátokat, szerelmet, akikben megbízhatsz:)

tiszta lappal indulsz...és sikerülni fog:)

tudom, hogy könnyű nekem ezeket írnom...de én is nagyon sokszor elkeseredem, rettentően...és csak sírok és sírok...de aztán a hitemből merítek egy kicsit, és jobb...reménykedem, álmodozom:)

tudod, valahol a világban vannak emberek, akiknek még vmikor szükségük lesz rád, akár mint barát, akár mint bármi más...illetve ott a nagymamád, aki megért, ő értük légy erős, és ne gondolj arra, hogy nem kell az élet:) ha a végét vetés jár a fejedben, nem oldasz meg semmit, nem érdemlik meg a piszkálódók, ezzel csak nekik okoznál örömöt...ne hagy hogy ők győzzenek:) nem szabad:)kik ők?senkik...sokkal többet érsz te, mint akármelyikőjük, és lehet hogy pont ez zavarja őket:) úgy tudsz ellenük harcolni, ha nem figyelsz rájuk...ha visszabeszélsz nekik ( jó, mondjuk néha nem árt, de néha jobb nem), és látják rajtad, hogy felveszed a dolgokat, piszkálnak...de ha nem foglalkozol velük, levegőnek nézed őket, majd megunják:)

valamint az is jó, ha mosolyogsz rajtuk...bár, lehet ezzel felhergeled őket, nem ismerem mennyire durvák...levegőnek nézéssel lehet jobb...mert ha túl nagyszájúak akármit mond az ember nekik, nagyobb a hangjuk:S

kitartás csajszi:) nehogymár az ilyen köcsögök miatt szomorkodj...merj álmodozni, hidd el, sikerül elérned a céljaidat, és akkor majd büszkén nézhetsz az ilyenek szemébe később...és majd akkor megtudják, hogy nem kellett volna megbántani téged:)

az anyuddal kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy ne haragudj rá, mert biztosan nagyon szeret, csak tudod a gondok sokmindent kihoznak az emberből, szavakat, amiket nem is gondol komolyan...

persze ezt sem tudom így láttatlanból, mióta ilyen a viszonyod vele, illetve hogy a türelmetlensége miatt van, vagy más miatt...

nem is akarok semmi rosszat írni így:)

a legfontosabb tehát, hogy tarts ki, és figyeld meg, hogy jobb lesz minden, higyj, és minden sikerül:)

ha kikerülsz a suliból, találkozol komolyabb, idősebb emberekkel, akik "kinőttek" már ebből a másikat piszkálom dologból, és megértek már sok mindent, velük tudsz majd igazán jó viszonyt kialakítani:)

és ha csak a nagymamád ért meg, semmi baj, örülj neki és értékeld őt, szeresd:)

és aztán semmi szomorkodáááááááás:)

ha esetleg, úgy érzed, szeretnél vkivel beszélgetni, nyugodtan írhatsz, és szívesen válaszolok, úgy se ismerjük egymást, nem kell attól tartanod, hogy vki megtudja:)

fej a fejjel:)

remélem segítettem:)

Akkor leszel erős,ha képes leszel az ilyen nehéz helyzetekben is megőrízni a nyugalmadat!A nyugalom,önuralom -erő!Gyakorold!Mert sajnos számítani lehet rá,hogy majd a munkahelyen is összeakadsz csesztetős idiótákkal.Ne hagyd magad kizökkenteni,mert a rosszindulatú egyének erre hajtanak és ne hagyd,hogy észrevegyék a gyenge pontjaidat ,ne tudják,mi az,amivel meg lehet téged bántani.

Sírás,idegeskedés a legrosszabb amit tehetsz,ha rosszindulatú emberekkel futsz össze.Ne ellenségként,hanem szánalmas alakként tekints rájuk,és van erre egy jó mondás:"Ha valaki valami rosszat mond rám,abban mindig van valami igazság...róla." ;)

Anyukád biztos szeret,csak gondolom ideges és türelmetlen.Keress egy jó barátot,barátnőt,talán segíthet.

Ne halj meg,hátha még egy férfi hasznodat veszi.Sütni,főzni,takarítani,mosni,vasalni,jó vagy és hát ott a bulád a legjobb hely az ürítésre.Pazarlás lenne a halálod,mert így egy férfi hoppon marad.

Anyádnak nincs érzéke a lelkizéshez,őt sem hallgatták meg a szülei.De ki mondta neked hogy anyád szoknyájába töröld bele a taknyos orrod.A felnőttek megoldják a saját dolgaikat,és csak annyit árulnak el a szüleiknek,amiről úgy érzik hogy rájuk tartozik.Még nincs saját életed,de lehetnek saját dolgaid,amihez anyádnak semmi köze.Több önállóságot,ha lehet.