Hová mennétek, mit csinálnátok a helyemben?

"Kedves kérdező - olvass szellemes krimiket, tágítsd ki a tudatodat. A legjobb tanácsokat is néha durván lepontozzák - de ezzel ne törődj!

Az élet ajándék - és a Te életed fontosabb mint egy pszichopata rokoné - értem?"

Értelek, de nem akarok kárt tenni benne vagy ilyesmi. Elegánsabban kéne ezt a problémát megoldani.

"Bocsi, de miert is nevezunk pszichopatanak egy embert, akinek egyelore az a legnagyobb bune, hogy randizik?

Meg esetleg mar nem akarja a 30+-os gyerek feneket nyalni?

Gondolom anyuci mindent megcsinalt a kerdezonek, fozott,mosott ra, aztan ez most nincs,igy pokol az elet, igaz?"

Nem tudjuk a masik oldalt, de nyugodtan nevezzuk pszichopatanak azt az embert, aki jelenleg is eltartja a gyereket.

Na mindegy."

Ennél sokkal árnyaltabb a kép. El tudom látni magam, tudok főzni, mosni és takarítani is szoktam, nem ez a gond. Nem tudunk szót érteni apámmal, aki nem túl agyas és ezek a haszonleső némberek (mert azok sajnos) szédítik őt. Nem vagyok egyébként nőgyűlölő csak látom, hogy mi folyik.

"Egyetlen kérdésem lenne: Mennyi pénzt adsz bele a közösbe? Ha 50-50% a kaja, rezsi, benzin, meg egyéb ilyen közös költség, akkor félig-meddig megértem, amit állítasz. Mármint, ha az apád tényleg elviselhetetlen, és te közben szent vagy. Ha mondjuk 70-30%-ban az apád adja bele a közösbe a pénzt, akkor már egy fokkal jogosabb, ha téged tehernek él meg. Ha meg, csak apád fizet mindent, te csak az örökségedet éled fel, akkor no comment. Bocsi. Testi fogyatékosság ide vagy oda, a vállalható munkák minimum fele szellemi."

Maximálisan igazad van, csak nem nagyon és nem szívesen alkalmaznak. Volt olyan munkáltatóm, aki konkrétan az első munkanapomon azzal kezdte, hogy el tudná képzelni nélkülem is a céget, pedig akkor még egy percet sem dolgoztam ott, csak úgy pofára mondta. Aranyos, nem?