Normális, hogy egy családban a kevèsbé sikeres gyereket elnyomják?
Még a sikertől függetlenül is, kiskorom óta a bátyám elnyom engem. Bánt, ver, szavam sincs mellette. Ez tökéletesen megalapozta a visszahúzódó, félénk természetemet és azt, hogy hagyjam, hogy domináljanak felettem. Az osztálytársaim ezt megérezték, ott is kirekesztett voltam. Világ életemben úgy éreztem én nem vághatok semmibe, mert nem tudom egyedül megcsinálni, mások jobbak nálam, többet érnek. Mindezek tetejében apám mindig a bátyámat sztárolta, nyomta, hirdette, büszkélkedett vele. A bátyám egy bár népszerű, de beképzelt, lelketlen alak.
Jobb tanuló is volt mint én. De nem volt okosabb. Csak másban volt jó. Én humános, ő reálos voltam. Mindegy is. De folyamatosan az árnyékában kellett élnem és hozzá viszonyítottak. Most már kezdünk felnőni. Ő 24, én 21 éves. Én lány vagyok.
Ő nem végzett egyetemet, hanem dolgozni kezdett. Sima ügyfélszolgálat egy multinál. Nem nagy szám, de a cég, a munkaköréhez képest jól megfizeti. Most ezzel az szja mentességgel 400 felett keres. Állandóan azt hallom itthon, hogy ő mennyire sikeres, mennyire sokra vitte, életrevaló stb.
Engem meg mindig bántanak, hogy semmi sem lesz belőlem. Még itthon élek. Egyetemista vagyok. És azért bántanak, mert életemben egyszer sarkamra álltam és szakot váltottam. Ősszel újrakezdzem az egyetemet. Közgazdásznak tanultam, de szenvedtem, nem szerettem és nem tudtam elképzelni benne a jövőmet. Hiába népszerű és viszonylag könnyen el lehet vele helyezkedni, úgy éreztem, hogy nem ez az utam. A kreatív dolgok, az irodalom, hasonlók érdekelnek. Magyar szakot kezdtem. Imádom a szakomat és már vannak is elképzeléseim vele.
De itthon mindenki bánt, hogy nem lesz belőlem semmi.
-hogy nem tudom eldönteni mit akarok
-hogy nincs kitartásom
-hogy nem vagyok életrevaló
-hogy 21 éves létemre sehol sem tartok
BEZZEG A BÁTYÁM.
Pedig, de, végre tudom, mit akarok. És azt hiszem úton vagyok. De nagyon beletipornak a lelkemben ezzel naponta. Na meg a bátyám is továbbra bánt napi szinten. Nemrég költözött el, de sajnos közel lakik, szinte csak aludni jár haza.... ( a lakást is a szüleimtől kapta)
Miért fontosabb az egyik gyerek, mint a másik? Miért vagyok én lenézendő, mert más úton járok? Miért nem lehet elfogadni, hogy valaki hibázik, feláll, majd folytatja?
Én személy szerint nem érném be a bátyám tevékenységével. Nem azt mondom, hogy lenézem, de számomra meg az a “semmilyen élet”.
#19 Azt sem mondta senki, hogy szerintem xy szakkal nem lehet semmire sem menni. Annyit mondtam, hogy nyugodtabb az élet, ha van egy biztosabb lábad, de normális ember amúgy sem áll soha egy lábon.
Amúgy meg nem értem, mit akarsz még a családodról, többen elmondtuk. Nem, nem normális, cserébe felnőtt ember vagy, nem kell eltűrnöd, és csak magadat bántod, ha megsértődsz és rosszul érzed magad. Nem értem, ezen mit kell ragozni. Fel kell nőni.
Na azt ne mondd nekem, hogy egy felnőtt ember sérthetetlen és nem eshet neki rosszul bármi is. Ilyen ember nem létezik.
Nem tudom, tanultál-e valaha pszichológiát, vagy a túlérzékenységről, de az is teljesen egyénenként eltérő, hogy ki, miként dolgoz fel bizonyos sérelmeket, helyzeteket. Lehetne még ragozni. Ha te nem tudsz mit hozzászólni, ne tedd.
Majd mások hozzászólnak.
Kerdezo csak sirni jott ide, meg hogy simogassuk a buksijat. Ja, nyilvan nem normalis, ha ruhesnek hiv a csaladod, de nem ertem, te mit vergodsz ezen, en az ilyen emberekkel szo nelkul szuntetnem meg a kapcsolatot, tok mindegy, hogy csaladtagok, nem kotelezo joban lenni veluk. El lehet koltozni, el lehet menni dolgozni, bolcsesz szak mellett plane, vannak akik az orvosit is el tudjak vegezni melo mellett.
Most erre megis mit mondjunk, hogy otthon szenvedsz 21 evesen?
Az, hogy otthon vagyok, szerintem teljesen normális egy 21 évesnél. Már, aki nem éri be azzal, hogy semmilyen alappal világnak áll érettségi után. A szenvedést meg nem én kértem, hanem kaptam. Nekem is tök jó lenne egy nyugodt légkör. Hidd el, sokat segítene.
Tanultál te bölcsész szakon? Kétlem. Rengeteget kell olvasnunk.
Az meg egy vicc, hogy az orvosit is el lehet végezni. El lehet, ha a bukdácsolás a cél. Természetesen tudjuk, hogy itt gyik-en, mindenki 18 éves kora óta saját háztartást vezet, dolgozik, de azóta többszörös diplomát szerzett. De a helyzet az, hogy az egyetemi szakok nagyon nagy része mellett, ha jól is akarsz teljesíteni egy teljes munkaidőt felölelő állás nem fér bele. Esetleg levelezőn. De én nappalira játok. Diákmunkából meg aki megél, az valószínűleg fényevő.
Oktatni is oktatok, nyelvet, de áron alul, mivel nincs képzettségem, csak tudásom. Valamint, kevés tanítványom van. Mindennel együtt havi 200.000 forintot sem keresek meg. Diákmunka+ magánórák.
De! Komolyan! Aki ennyi pénzből megél, emelem kalapom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!