Akik undorító módon jöttek össze, azok mit mondanak majd/mondtak a gyereküknek erről?

Nézzük a hazai viszonyokat! Kérdező szerint a megcsalás undorító. A párkapcsolatok nagy részében volt/van/lesz megcsalás. Arányait nézve ez nem ritka.

Mindenkinek a maga lelkiismeretével kell elszámolnia. Mint megcsaló ember én ezt megtettem. Viszont látatlanban undorítónak nevezni szerintem egy picit sok.

Javaslom keress fel egy szakembert, hogy ezt a dühkitérsedet kezeld.

Én ezen még sosem gondolkodtam... Csak akkor fogunk ilyenről beszélni, ha kérdezi, mert amúgy nálunk nem téma amúgy sem.

Amíg töpörtyű, addig az lesz a sztori, hogy egy barát révén találkoztunk. Ami igaz is.

Amint nagyobb, 14-16, onnanstól megtudhatja az igazat. Egy alkoholista, agresszív férfi párja voltam fiatalon, 25 évesen. 8 hónappal később félre léptem, majd 26 éves koromban "járni kezdtünk" a "szeretővel", aki a mai napig a párom. :)

Férgek vagyunk, vállaljuk. De mind a hárman azok vagyunk akkor. Nem véletlen, hogy értékekkel rendelkező, antialkoholista férfi barátok és ilyen-olyan szerepkörben lévő nők nem maradtak meg az előző mellett. El fogom mondani neki, hogy milyen gyatra, hanyag párkapcsolat volt az, hogy miket éltem meg mellette és hogy mennyire nem volt önbizalmam meglépni mellőle. És felhívom rá a gyerek figyelmét, hogy bármennyire is szórakoztatónak tűnik egy ilyen alak elsőre és harmadjára, kerülje ezeket, mert épülni belőlük nem fog.

Elmesélem majd azt is, hogy míg udvarolt nekem az apja, mennyi önbizalmat kaptam tőle, mennyire örültem neki mindig. Hogy a 25. születésnapomra milyen tortát készített nekem. Elfogom mondani akkor azt is, hogy milyen bátortalanok voltunk az elején, hogy milyen lassan épült fel a kapcsolatunk. Mi látjuk a szépet a benne, jó érzés visszagondolni tényleg, hogy milyen félénkek voltunk és hogy miből, mivé váltunk, együtt és egymás mellett.

Bűntudatom meg, - tudom, elítélendő - de valahogy nincsen. Nem szépítem, örülök, hogy jött a párom és "elszeretett" az előzőtől. Az előzőtől, aki múlt hónapban belecsapta a falba a volt lakótársnője fejét. Egy ilyen ember mellől számomra semmilyen módon nem szégyen távozni.

Ez annyira nézőpont kérdése. Leírom nagymamám történetét. Nagymamám és nagypapám szerelmesek voltak, összeházasodtak és született 2 kisfiuk (ebből az egyik apukám). Nagymamám boldogtalanságában felvette a kapcsolatot egy régi ismerősével, aki mindig is szerelmes volt belé. Nagymamám beadta a válást, újraházasodott és született 2 közös gyerekük. Hatalmas boldogságban felnevelték mind a 4 gyereket. Apukám és a bátyja mindig hálásak voltak anyukájuknak, hogy ilyen jó embert választott nevelőapjuknak.

Sokáig ennyiben hagytuk a történetet. Amit viszont később tudtunk, hogy a váláskor nagymamámat mindennek tartották, csak tisztességes asszonynak nem. Nagyapám aktívan részt vett ruszkik elleni megmozdulásokban és ezért volt, hogy börtönben találta magát. Nagymamám pedig próbált felnevelni 2 kicsi gyereket ezekben a kiszámíthatatlan időszakban. Egyik alkalommal nagypapámnak lehetősége lett volna szabadulni, de ő az elvei mellett kiállva inkább választotta, hogy "nemzeti hős" legyen, mint a fiai apja. Ezt nem bírta a nagymamám.

A példád pont nem undorító, egyébként a megismerkedés pontos körülményeit nem feltétlenül kell részletezni, arról sem beszél senki, hogy pontosan hogy fogant a gyerek.

De lehet időzítés kérdése is, pl amikor már felnőtt a gyerek, párkapcsolati tapasztalatai vannak, mondjuk 25-30-35 évesen, akár el is lehet mondani a teljes történetet(a megismerkedésre gondolok)

Viszont ha tényleg valami durvább módon jöttek össze, azt nem tudom hogy mondják el, lehet, hogy sehogy. Pl az anya prostituált volt az apa meg rendszeresen járt hozzá, aztán összejöttek.