Féltékeny vagyok anyósomra. Ez normális?

"Mit tegyek, hogy legyőzzem ezt a negatív érzést?"

1.Mindig tudd, mit akarsz, és 2.tudd a mögöttes okokat, ezzel együtt fogadd el!

Bővebben:

Mit akarsz? Ha a férjedet, neki van egy anyja, akivel éppúgy van "külön" egy kapcsolata, mint Neked a tiéddel, mindkettőjüknek érzelmei.

Igen, azért ideális lenne, ha a minimális illemszabályokat kölcsönösen betartva pl. köszöntene. Bocs, csak az anyósomhoz képest ez olyan kis kicsi dolog, talán ezért érzem, hogy ez olyan alap, amiről itt szó van...

Ezen az oldalon azzal szoktak megvádolni (más értelmeset ezekre a dolgot nem lehet:)), hogy "majd Te is leszel anyós, ne felejtsd el", szóval az anyósok vádoltak eddig.

Mégis, itt is leírom: arról van szó, hogy az anyós-meny kapcsolat fő gondja: a meny elvette anyós kisfiát. Akit kínkeservesen megszült, akit gyerekként dédelgetett, magát feláldozva (már aki, az enyém nem hiszem) ápolt, akiről gondoskodott, főzött neki...stb, és akit úgy nevelt (?), hogy majd öregkorára őt ápolja, aki erős fiúvá cseperedve ellátta a nehéz fizikai munkákat...stb... most őt elvette egy fiatal, idegen nő. (Ezek általánosságok, csak a többségre igaz megállapítások, a motiváció azonban minden anyósra.) Így: készen, az ő "munkáját" vette el valaki, aki belobbant az ő megszokott, kitaposott életükbe. Így akármilyen is ez az idegen, csupán a megjelenésével okot adott arra, hogy..., így érzi.

Szerintem nem várható el az, hogy aki iránt nem érez szeretetet, szeretetet mutasson, senkitől, egy anyóstól sem! Szerintem elég, ha valaki emberségesen viselkedik!

Minden kapcsolatban, az anyós-meny felállásban is: egy fecske nem csinál nyarat, hiába akármilyen rendes a meny, akkor is függ az anyóstól is, és a fentiek miatt anyós a meghatározó: a sajnos anyós a legrendesebb menynél is megbélyegezheti a kapcsolatot, attól függően, emnnyire tudatosan él.

Erről sokat írtak már, akit érdekel, nézzen utána a neten, ill. itt is idéztem már pszichológiai tanulmányokból.

Magától értetődő, hogy a meny a saját viselkedésével is elcseszhet dolgokat, de ő csak olyan másodhegedűs ebben, ha teljesen tökéletesen viselkedik, akkor is lehet nagyon rossz minden. Törekedj rá, hogy jól csináld!

Remélem, segítettem.

12.34

"Néhány sikertelen próbálkozástól nem kell megijedni, hanem kitartóan próbálkozni 4-5 hónapon át. Lesz eredmény, és beköszönt a jóindulat"

Ha megengeded, csak annyi a hozzáfűznivalóm: ...ha a másik fél is így akarja. Mert mindig 2 fél döntésétől függ a kapcsolat, és olyan is van, hogy nem, és ha ez a döntése, ezt is el kell fogadni.

És egyébként szerintem jóval tovább is érdemes próbálkozni, mint pár hónap, mert mindenki változHAT, de ez így egy összetett dolog, és ráadásul nem is ez volt a kérdés, ezért itt befejezem.

Megalázó?? Aki tudatosan él, az tudja, hogy ezt magunkban kell rendben tenni, és a kérdés: mit akarsz? Ha békét és jó kapcsolatot, akkor ez nem megalázó, hanem megoldásra törekvő hozzáállás.

12.34

Kérdés: mi a fontosabb? Hogy mások előtt megalázónak néz ki, vagy hogy béke van, mindkét fél jól érzi magát?

12.34

A sógornőm férje behódolt, három éven keresztül gyakorlatilag nyalta a mama seggét, órákig beszélgetett vele, meghallgatta minden lelki baját, sérelmét, fejlesztette a kapcsolatát a saját lányával, ami azelőtt annyiban kimerült, hogy mi volt anyuka a munkahelyén, és mit vett a boltban, kóstolót vitt abból, amit csináltak, mindent megcsinált a ház körül, ingyen és bérmentve vitt egy csomó mindent, kifestett stb stb. Erre anyuka feljogosítva érezte magát, hogy mindent jobban tudjon, mindenbe beleokoskodjon, bejelentés nélkül, csengetés/kopogás nélkül beállítson stb.

A képébe vigyorogtak, de az összes szomszéd meg mindenki azt hallgatta, hogy mennyire utálják, mióta ez kiderült, azóta a pasas úgy van vele, hogy szarik az egész család fejére és igaza van. és anyuka véleménye? Túl barátságos biztos akar valamit.

Hát tőlem aztán várhatja, hogy évekig nyaljam a seggét azért, hogy látszólag elfogadjon. Kösz, nekem nincs rá szükségem, a férjem se rajong érte, ez a béke is bőven megfelelő.

"De ez lényegébe most is így van, mert nem vesztünk össze, csak levegőnek néz. ha kedves leszek, akkor nem fog??"

Na, erre írtam, hogy mindig 2 fél döntésétől függ a kapcsolat.

A leírásodból szerintem ami a legjobb: az elfogadás és hogy magadban elrendezed a dolgokat.

Elég -lenne-, ha emberségesen viselkedik, szerintem ne várd el azt, hogy aki iránt nem érez szeretetet, szeretetet mutasson!! Miért lenne ez megalázkodás? Ha ez is az, akkor szerintem az elfogadható viszony érdekében érdemes "megalázkodni". Nem úgy. ahogy a 20.12 írta, hanem elfogadni, hogy anyós így döntött és kész. Joga van hozzá, hosszú távon őrá hat (az életnél hosszabb távon). Nem felvenni a csatabárdot, nem visszaadni, közömbösnek lenni a játékaira. Ha ezek mellett is ilyen, akkor nem keresném vele a kapcsolatot, csak a muszájból a "kötelező" alkalmakkor mennék hozzá. És akkor normálisan viselkednék vele, amire muszáj, kedvesen válaszolok...stb.

Amikor gonoszkodik, gondolj arra, amit írtam, és pár percre csak az ő szemszögéből nézve érezd át a helyzetét. (Egy fiatal, betolakodó nő elvette a kisfiát, belegázolt az addigi "rendbe", akit kínkeservesen megszült, akit gyerekként dédelgetett, magát feláldozva...stb.) Nem képes a fájdalmán úrrá lenni, ezért más kötözködnivalókat keres, és ezt elég, ha magadban tudod, és ezért ő egy sajnálnivaló ember is lehet a szemedben. (Mint pl. a betegek is sajnálnivalók.) Ennek megbeszélése, hacsak nem az anyós kezdeményezi, se vezet jóra. Egyáltalán, más dolgomat se beszélném meg egy anyóssal, ő nem barátnő, mert ezek a mögöttes érzelmek mindig ott munkálkodnak benne.

Ha magában rendbe teszi (de ez csak tőle függ!!), akkor elképzelhetőnek tartom, hogy ez változik, de erről nem tudok nyilatkozni, mert az enyém ugyanolyan, mint 7 éve volt, unoka inkább csak rontott a lelkivilágán eddig, bár állítólag ettől sokan megváltoznak. (Egyébként mi sem vesztünk össze sose. Ehhez a viselkedéséhez elég önmagában az anyós lelkivilága, pl. ha féltékeny arra, nogy a menyének anyateje van, és 19 hónapig azt zengte, hogy "na, ettél már tápszert/mikor kapod a tápszert/az anyatej szart se ér, csak a tápszer jó...stb", a lányával, apóssal, nagymamával együtt, mivel nekik csak az volt? Anyunak is, de ő mégse így fejezte ki magát. Nem volt olyan találkozás legalább (!) 1-2 ilyen megjegyzés nélkül. És ez csak egy apróság a sokból.)

A viselkedésem következményei rám hatnak, az övé őrá. A lényeg nem magán a szitun van, hanem hogy hogyan reagálok. Ehhez tényleg rengeteget kell magammal foglalkozni, magamban rendbe tenni, de mi a legjobb, amit tehetek? Amin lehet, változtatni, amin nem, elfogadni. Úgy, hogy ne maradjon tüske benned, amiből betegség lehet, vagyis rendbe tenni magadban.

Gondolj arra, milyen jó, hogy külön laktok, és ha más rokonaid is vannak a környéken, akire majd rábízhatod a gyerekedet, tudod, hogy sokan "cserélnének veled"?

12.34