Hogyan lépjek túl ezen? Senkit nem akarok megbántani.

Kérlek ne ítéljetek el azért, amit írok, nagyon nehéz nekem. Távkapcsolatban élek a párommal aki egyébként a másik felem, sosem találtam, vagy találhattam volna nála jobb embert. NAgyon jól megvagyunk, sokat beszélgetünk, fontos számomra, nagyon nagyon szeretem. Talán soha nem tudnék mást ennyire szeretni. És ő is így van vele. Olyan különleges dolog van köztünk az a soha fel nem bomló kötődés.

DE most már nagyon rég nem találkoztunk, és nehezen viselem. Fáj, hogy nem lehet velem, hogy nem ölelhet meg.

Eszem ágában nincsen megcsalni, számunkra ez ismeretlen szó. De a napokban folyton gondolok valakire, hogy milyen lenne vele (mert ő ott lakik ahol én). A legszörnyűbb az egészben, hogy a legjobb barátnőm párjáról van szó. Folyton vívódok magamban, már csak azért is amit érzek. Sosem fordulna meg közeledni a sráchoz, a párom és a barátnőm miatt. A barátnőmékkel gyakran megyünk valahova és akkor van ez a hülye érzésem. Mikor hazaérek akkor meg esz a bűntudat, hiszen nekem van egy párom, akit mindennél jobban szeretek. Azt hiszem a hiánya hozza ki belőlem ezt, de senki nem léphetne a helyébe.

Annyira rossz, lassan utálom magam ezért:-S

Kérlek ne óltogassatok, így is elég rosszul érzem magam. Valaki tudna mondani valami okosat? :)