A férjem nagyanyja megsértődött. Tényleg undok voltam?

De a normális kommunikáció és nemet mondás hívei sem vagytok.

Ott lett elrontva, hogy csak azért lett elhozva, mert nem akart a párod bunkó lenni. Ezen ajánlom a munkálkodást, a következő években még van esélyetek normálisnak lenni, és normális, egészséges pszichéjű gyereket is nevelni (ha terveztek), ha fektettek önmagatokba.

A lényeget meg kihagytam. Itt igazából visszavágtál arra, hogy a tiédet nem rendesnek nevezte. Ez alapjaiban véve egy tökéletes reagálás lett volna a határaid meghúzásához, ha ő vitte volna.

De így, hogy érte mentetek, amire egyszerűen csak nemet kellett volna mondani... Egy "én ugyan nem így szoktam, de köszönjük" elég lett volna

Azt jól tettétek, hogy szóltatok telefonon, hogy nem kell a bejgli, mert van bőven (most mindegy, hogy te sütötted vagy kaptál másoktól). Ha ezután is erősködőtt és férjed elhozta, ott kellett volna lezárni a témát. A néni hívott szinte rögtön, hogy ellenőrizzen, te meg őszinte voltál. Én is hasonlóan válaszoltam volna neki.

Nem gondolom, hogy az emberekkel a koruk miatt kéne tisztelettel bánni. Ha hülyeséget csinál, a 80 évesnek is meg kéne tudni mondani. Ő most megsértődött. Valószínűleg nem ehhez van szokva. Idővel túlteszi magát rajta.

Az sem lett volna jobb, ha hazudsz a kedvéért és aztán küldözgeti a sütit, ha kell, ha nem.

Nem voltál bunkó és nem, nem kell pincsizni.

Bár a férjednek sem ártana este hétkor pattanás helyett megmondani, hogy nem, nem megyek át, ugyanis este van.

Én spec öt után fel sem veszem a telefont. Aki akar valamit, ott van rá reggel hattól 11 órája, hogy közölje.