Szülőként ti megsértődnétek, ha a gyereketek a párjával és kisbabával inkább különköltözne mégis?

26 hetes terhes vagyok, és 18 éves. Nem a legszerencsésebb kombináció, ebben biztos vagyok és nem kérem az utálkozó kommenteket, mert a kérdésem célja nem ez, vagy hogy bárki kioktasson.

A szüleim és a családom, a barátom családja mindenben segítenek és támogatnak minket, ennyire erős csapatot kívánni sem tudnék magam mellé. Mikor ez az egész kiderült és leültünk beszélni a szüleimmel, akkor azt éreztem jobb döntésnek, ha legalább 1, vagy 2 évig még itt laknánk hárman velük. Féltem az ismeretlentől és attól, hogy talán nem bírnám egyedül egész nap egy picivel. Szóval jelenleg itt lakik már a barátom is nálunk. A ház felépítése elég jó, nem zavarjuk egymást. De ahogy halad előre a terhességem, úgy változik az én gondolkodásom is és minél többet olvasok, tanulok a kisbabás életről, egyre kevésbé félek. Néha így is bepánikolok, de ez már inkább örömteli izgalom. Várjuk a közös életünket és már jobb ötletnek tartom, hogy inkább különköltözzünk mi hárman.

Ma már nézegettem pár lakást, egy most ősszel átadásra kerülő helyen van is még kettő olyan, ami teljesen megfelelne a számunkra és még szabad mind a kettő. A többi már vagy elkelt, vagy foglalva van...

A barátom benne lenne a költözésben (bár szeret itt, és a szüleimmel is jóban van). Apukám szerintem támogatna a döntésben, mert ő a különköltözést, mint opciót, az elején is felvetette. Egyedül anyukámtól tartok... Ő már nagyon beleélte magát abba, hogy ismét kisbaba lesz a családban, kb hetente rendel neki valamit, vagy talál ki új dolgot a babaszobába, hogy mi legyen, hogy legyen. Előszedte a régi mesekönyveimet, az első babámat, nagyon sok mindennek utána olvas, kb úgy készül, mintha neki lenne gyereke. Örülök ennek, de emiatt tartok kicsit attól, hogy mit fog szólni.

Ugyanúgy a városban maradnánk amúgy, szóval akár naponta találkozhatunk, nem is az a cél, hogy ne unokázhassanak.

Igazából a kérdésem édesanyákhoz szólna, hogy hasonló helyzetben nekik ez a felvetés rosszul esne, vagy megértőek lennének? (bár tudom, hogy a helyzetünk elég speciális)

Nem akarok hálátlannak sem tűnni, vagy olyannak, aki lerázza őket, de talán jobb lenne hármasban már az elejétől.