Szülőként ti megsértődnétek, ha a gyereketek a párjával és kisbabával inkább különköltözne mégis?
26 hetes terhes vagyok, és 18 éves. Nem a legszerencsésebb kombináció, ebben biztos vagyok és nem kérem az utálkozó kommenteket, mert a kérdésem célja nem ez, vagy hogy bárki kioktasson.
A szüleim és a családom, a barátom családja mindenben segítenek és támogatnak minket, ennyire erős csapatot kívánni sem tudnék magam mellé. Mikor ez az egész kiderült és leültünk beszélni a szüleimmel, akkor azt éreztem jobb döntésnek, ha legalább 1, vagy 2 évig még itt laknánk hárman velük. Féltem az ismeretlentől és attól, hogy talán nem bírnám egyedül egész nap egy picivel. Szóval jelenleg itt lakik már a barátom is nálunk. A ház felépítése elég jó, nem zavarjuk egymást. De ahogy halad előre a terhességem, úgy változik az én gondolkodásom is és minél többet olvasok, tanulok a kisbabás életről, egyre kevésbé félek. Néha így is bepánikolok, de ez már inkább örömteli izgalom. Várjuk a közös életünket és már jobb ötletnek tartom, hogy inkább különköltözzünk mi hárman.
Ma már nézegettem pár lakást, egy most ősszel átadásra kerülő helyen van is még kettő olyan, ami teljesen megfelelne a számunkra és még szabad mind a kettő. A többi már vagy elkelt, vagy foglalva van...
A barátom benne lenne a költözésben (bár szeret itt, és a szüleimmel is jóban van). Apukám szerintem támogatna a döntésben, mert ő a különköltözést, mint opciót, az elején is felvetette. Egyedül anyukámtól tartok... Ő már nagyon beleélte magát abba, hogy ismét kisbaba lesz a családban, kb hetente rendel neki valamit, vagy talál ki új dolgot a babaszobába, hogy mi legyen, hogy legyen. Előszedte a régi mesekönyveimet, az első babámat, nagyon sok mindennek utána olvas, kb úgy készül, mintha neki lenne gyereke. Örülök ennek, de emiatt tartok kicsit attól, hogy mit fog szólni.
Ugyanúgy a városban maradnánk amúgy, szóval akár naponta találkozhatunk, nem is az a cél, hogy ne unokázhassanak.
Igazából a kérdésem édesanyákhoz szólna, hogy hasonló helyzetben nekik ez a felvetés rosszul esne, vagy megértőek lennének? (bár tudom, hogy a helyzetünk elég speciális)
Nem akarok hálátlannak sem tűnni, vagy olyannak, aki lerázza őket, de talán jobb lenne hármasban már az elejétől.
Az anyagi rész szerencsére megoldott.
Gondolom, nem általad vagy a pasid által.
Hát sajnos egyelőre elég kevesen kezdik minimum milliomosként a 18 éves kort, így a szüleimtől lenne/lesz a lakás. De ez nem lehúzás, soha nem így fogták fel ők sem, és én sem. Szerencsére megtehetik azt, hogy támogatnak és segítenek, amiben csak tudnak. Amúgy is tervben volt a lakásvásárlás, ha egyetemre mennék most szeptemberben, akkor is kaptam volna. De például az anyám és az apám is mind a ketten az első lakásukat a nagyszüleimtől kapták. Semmi rosszat nem látok ebben, és nem vagyok ettől 'szánalom'.
Mivel még nincs diplomám (hogy is lenne?!), csak egy érettségim, ezért nem dolgozom, nem is dolgoztam még. Ergo bevételem se nagyon van. Ezzel a szüleim is tisztában vannak és mikor a terhességem kiderült és átbeszéltük, hogy mi hogyan legyen, az is világos volt a számukra, hogy az ő anyagi segítségük nélkül kb lehetetlen kísérlet lenne a gyerekvállalás nekünk most. Szóval ugyanúgy fogok tőlük havi bontásban pénzt kapni, mint eddig, csak más összegben. De ezért nem kell beszólni, nem a ti pénzetek bánja.
Azt pedig nem értem, hogy a párom mégis hogy tudna kitenni abból a lakásból, ami az enyém?:D Ez nem így működik.
Így értették, hogy nem a lakásból tesz ki, hanem az “életéből”.
Sajnos a tini szerelmek gyakran ide futnak ki. Ezzel kalkulálni kell.
A baba, ha megszületik, azért nem olyan rózsaszín vatta cukor, mint amikor még odabent van, és a legnagyobb gond, hogy milyen beállások legyenek a pocakfotón.
Egy huszon egypár éves fiatal fiú könnyen besokallhat.
Nem mondom, hogy így lesz, de ez azért nagy eséllyel benne van. De majd ebben megerősítenek a többiek.
Azt is el kell fogadni, hogy tisztességes egyetemi szakot úgy se egyszerű végezni, ha otthon laksz a szülőknél, és semmire sincs gondod, de kicsi gyerekkel, külön háztartással, na az mutatvány.
Én mindkettőt kipróbáltam. Bár családos emberként már csak egy két éves levelezős posztgraduális képzést végeztem az alap diplomám után, hát nem kezdeném újra. Szóval, fel lehet kötni a továbbiakra a gatyát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!