Szülőként ti megsértődnétek, ha a gyereketek a párjával és kisbabával inkább különköltözne mégis?
26 hetes terhes vagyok, és 18 éves. Nem a legszerencsésebb kombináció, ebben biztos vagyok és nem kérem az utálkozó kommenteket, mert a kérdésem célja nem ez, vagy hogy bárki kioktasson.
A szüleim és a családom, a barátom családja mindenben segítenek és támogatnak minket, ennyire erős csapatot kívánni sem tudnék magam mellé. Mikor ez az egész kiderült és leültünk beszélni a szüleimmel, akkor azt éreztem jobb döntésnek, ha legalább 1, vagy 2 évig még itt laknánk hárman velük. Féltem az ismeretlentől és attól, hogy talán nem bírnám egyedül egész nap egy picivel. Szóval jelenleg itt lakik már a barátom is nálunk. A ház felépítése elég jó, nem zavarjuk egymást. De ahogy halad előre a terhességem, úgy változik az én gondolkodásom is és minél többet olvasok, tanulok a kisbabás életről, egyre kevésbé félek. Néha így is bepánikolok, de ez már inkább örömteli izgalom. Várjuk a közös életünket és már jobb ötletnek tartom, hogy inkább különköltözzünk mi hárman.
Ma már nézegettem pár lakást, egy most ősszel átadásra kerülő helyen van is még kettő olyan, ami teljesen megfelelne a számunkra és még szabad mind a kettő. A többi már vagy elkelt, vagy foglalva van...
A barátom benne lenne a költözésben (bár szeret itt, és a szüleimmel is jóban van). Apukám szerintem támogatna a döntésben, mert ő a különköltözést, mint opciót, az elején is felvetette. Egyedül anyukámtól tartok... Ő már nagyon beleélte magát abba, hogy ismét kisbaba lesz a családban, kb hetente rendel neki valamit, vagy talál ki új dolgot a babaszobába, hogy mi legyen, hogy legyen. Előszedte a régi mesekönyveimet, az első babámat, nagyon sok mindennek utána olvas, kb úgy készül, mintha neki lenne gyereke. Örülök ennek, de emiatt tartok kicsit attól, hogy mit fog szólni.
Ugyanúgy a városban maradnánk amúgy, szóval akár naponta találkozhatunk, nem is az a cél, hogy ne unokázhassanak.
Igazából a kérdésem édesanyákhoz szólna, hogy hasonló helyzetben nekik ez a felvetés rosszul esne, vagy megértőek lennének? (bár tudom, hogy a helyzetünk elég speciális)
Nem akarok hálátlannak sem tűnni, vagy olyannak, aki lerázza őket, de talán jobb lenne hármasban már az elejétől.
Sokan eléggé elkanyarodtak már tőle, az igaz. De az volt, ami fent, nagy betűkkel ki van írva.
Azóta már eldöntődött a kérdés igazából.
válasza:
válasza:Apád is jó nagy balek már ne haragudj. Jó te gyerek vagy aki gyereket csinált, tartson el, de anyád csak lusta dolgozni.
Nem csoda hogy ilyen lettél, ezt láttad példának.
Nem tudom, ha fiad születne és olyan balek lenne mint apád mit szólnál? Örülnél neki hogy eltart egy ingyenélőt a semmiért?
válasza:Kérdező, nem rossz az életem, én, veled ellentétben letettem az asztalra pár dolgot, nem a szüleim pénzére szaporodtam. Én elértem már azt gyerek előtt, amit te sosem fogsz tudni.
De tényleg, ha anyád is ingyenélő volt egész életében, mit várunk tőled? Ez nálatok családi hagyomány.
CSak akkor lennétek kakiban ha apád találna normális nőt és lelépne az ATM-etek.
válasza: válasza:Nem olvasva a kommentháborút:
Szerintem alapvető kellene legyen, hogy akkor vállal gyereket egy pár, ha önellátó és önfenntartó. Az egyik tag gyerekszobájába lebabázni szerintem eszméletlen gáz
De most őszintén, nektek nem mindegy, hogy a szüleim x év házasság után milyen megegyezés szerint élnek?
Nem is tudtok rólunk semmit, de már balekozzátok az apámat, szidjátok az anyámat. Gyönyörűek vagytok:D
válasza:Én nem olvastam végig a válaszokat , de ha a szuleid egyébként is vettek volna Neked az élet kezdeshez egy lakást, vagy amúgy is vennének befektetésnek, és egy darabig ti laktok ott, akkor szerintem ez így teljesen jó.
Ha emiatt nekik nehezebb lenne az élet, vagy hitelt kene felvenniük, szulokent és gyerekkent is rosszul éreznem magam a helyzetben. A lakás gondolom nincs messze a családi háztól, úgy anyukad is unokazhat amennyit szeretne, ha meg tanulni terveztek úgyis jól jön a segitseg.
válasza:“Az egyik tag gyerekszobajaba lebabazni eszméletlen gaz”
Ha meg azt írna elveteti, itt gyilkosozna mindenki, meg kérdezné, hogy a szülők nem tudnak e segiteni.
Szerintem ez egy szerencses helyzet és nem értem miért ne lehetne élni vele, ha minden adott és a szülők vallaljak. Nyilván az az ő döntésük, hogy vallaljak e fizetni a másik lakás rezsijet és a kulonelest, mondhatnak rá nemet.
En személy szerint nagyon orulnek szulokent ha támogatni tudom a gyerekemet, segitseggel, anyagiakkal az életkezdesben. És ha megtehetném, azt mondom, jobb, ha külön el az új család. Persze anyaként biztos nehéz lenne elengedni a kislányomat, aki hirtelen anya lesz, de ez egy másik kérdés.
Minket is segítettek a szüleink a tanulmanyaink elvégzéseben és igen mi ki vártuk mi dolgozunk, onfenntartunk és saját otthont veszunk, így 30 éves voltam, mikor az első gyerekünk született. A környezet egy része a “minek kellett ennyit várni” kérdéssel bombázott…
Szóval vagy “kitartott vagy és a szülők nyakára szulsz” vagy karrierista, penzcentrikus és túl sokáig vársz. Szerintem tok jó, hogy ilyen támogató a család és egyáltalán nemb iztoa higy rosszabbul sül el ez a kapcsolat, mint ha a harmincas években kezdenétek életet. Felborult a sorrend kicsit. Ettől meg sok munkaval alakulhat jól, ugyanúgy, mint bárki más élete.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!