Egyre nagyobb probléma a család számára, hogy 30 évesen sem tartok sehol, emberi kapcsolatokat tekintve, de pont az asztalnál kellett idén is megemlíteni?

Lehet velem is van probléma, sőt mi több, gyerekként rendőrségi ügyem is volt úgy összevertem egy másik kölyköt, egyszerű dolgozó család az ilyet mivel jutalmazza, veréssel, mert szégyennek élték meg a problémákat amiket okoztam, sajátos nevelési igényűként tartottak számon, nevelési tanácsadóba is kellett járnom. Ennyi idősen úgy élek mint most egy 16-20 éves, a PC-t komolyan művelem, a videojátékok miatt is mindig buktam félévkor, nem érdekelt az iskola, közbe a motorozásba is belefogtam, amire már csak annyit kaptam hogy majd megdöglök. A családunk szerintem már túl mutat az ordítozós olasz családmodellen.

Nincsenek haverjaim, ismerősök akadnak de nem foglalkozok egyikőjükkel sem. Fater pár éve munkaképtelenné vált, és emiatt már gondolatban sincs hogy külön költözzek, önálló életem legyen(nem mintha eddig nem lett volna)

Sajnos ennyi idősen nem tudok mit kezdeni azzal ha érdeklődést mutatnak felém tőlem fiatalabb csajok, örülök neki, de ennyi, nem tudom elképzelni a felnőtté válást, azon kívül hogy dolgozok, meg elintézem az ügyeimet.

Viszont arra se tudok választ adni amire a család is kíváncsi: Meddig akarom ezt az életet folytatni? Tudatosult bennem amit az idősebbek is mondtak, miszerint nem leszek már fiatalabb, és ahogy öregszek elkerülhetetlen lesz egy nő, ha lebetegednék, segítségre szorulnék, ettől félek csak. A rokonok között volt olyan aki elvált lett, és sosem lett utána senkije, egyedül halt meg, ezt is úgy jelentették be, miután napok óta nem látták mozogni az utcán.