Családi kapcsolatokban gyakran olvasom, hogy a házasságban adódó gondokat sok esetben azzal magyarázzák, hogy nem élted ki magadat. Ha viszont élnek a fiatalok, akkor kiégtek, összerogytok, koravének lesztek, hozzászólásokat kapnak. Hol a logika?

Kérdező, ebben is kiütközik, hogy különböző emberek vannak, különböző véleményekkel... nincs ebben semmi gond. Az alaptévedés pont az, ha valaki ebben általános igazságot keres, holott minden embernek mások és mások a vágyai, álmai, szükségletei.

A baj inkább az, ha a válaszadók az ilyen témákban a válaszukat nem úgy írják le, hogy "az én véleményem szerint... ígymegúgy", hanem azt próbálják vele sugallani, hogy az valamiféle általánosítható "norma" lenne...

nekem volt egy komolyabb kapcsolatom, utána az elkövetkező kb fél évben ismerkedtem, buliztam, randiztam, szórakoztam stb. nem volt egyéjszakás kalandom, ennél többre tartom magam és a testem.

aztán véget vetettem ezzel az életformával.

2hónapra rá megismertem a mostani barátomat. nagyon szeretjük egymást. és nem bánom hogy régebben sok fiúval randiztam rövid időn belül. megtanított sok mindenre, egyrészt minden randin egyre kevésbe izgultam, jobban megmertem szólalni.

aztán amikor a mostani barátommal volt elsőrandim, már nem izgultam annyira, jobb benyomást is tettem rá, mint amikor meg se mertem szólalni meg elvörösödtem régebben ha rámnéztek:D

+ sok kavicsot kell elhajítani mire megtalálod a te gyémántodat:)

és most ha valakinek az ismerkedés azt jelenti hogy fűvel fával lefekszik. hát lelke rajta, mindenki a saját életét irányítja, máséba maximum javaslatot tehetünk.

Én ritka esetben mondok ilyesmit, hogy nem élte ki magát vmelyik fél eléggé, és akkor nem a mindenkivel dugást meg az alkoholizálást értem, hanem amikor 18-19 évesen összeházasodik vki és rögtön gyereket vállal ahelyett, hogy megismerné rendesen a párját, picit élnének (utazni, eljárni programokra), mielőtt ekkora fába vágják a fejszéjüket... ilyenkor szokott az lenni, hogy a gyerek már 4-5 éves mondjuk, a kapcsolat meg romokban, mert már a kapcsolat elején sem romantikáztak, most meg rájönnek, hogy a sok gyerekkel kapcsolatos teendő, anyagiak stb. miatt meg már annyira sem, mint akkor, 18 évesen, túl korán jött a gyerek stb.

Meg az a másik kérdés, hogy van, aki monogám, van, aki nem, és aki alapvetően nem az, de vmiért mégis az első kapcsolatával házasságra lép, annak lehet ilyen érzése és unja magát. De az sem amiatt, merthogy KELLENE min. 2 emberrel randizni/dugni meg kötelezően 20 éves korig 3x seggrészegre inni magad MINDENKINEK, hanem mert ő ilyen típus, és rossz döntést hozott anno.