Megalázva érzem magam, véleményeket, normális hozzászólásokat kérek, ha lehet?

Túl reagálom, vagy jogosan érzem magam szarul?

25 éves férfi vagyok. Párommal 1 hete házasodtunk össze. Csak a polgárit tartottuk, szűk családi körben. Kaptunk 100ezer ft készpénzt a nagyanyjától, és 30 ezer vásárlási utalványt mástól. Már tudtuk előre, hogy ennyi lesz. Többször is megbeszéltük, változtattuk a 100.000 sorsát, végül azt mondtam neki, hogy költse magára. Elég sok dolgot hiányol az életéből, valamire biztosan elég lesz. Mondta, hogy az utalványt költsem el én, de semmi nem jutott eszembe ami kellene. Majd esküvő után pár nappal eszembe jutott, 1 dolog amire mindkettőnknek szüksége lenne. Erre kellett volna kb 50.000 kp. Erre mondta, hogy nem. Majd apósom ma elvitte 1 közeli városba vásárolni, vett ruhát, arany fülbevalót...stb én meg itthon maradtam a munkával, amit ketten szoktunk csinálni (ezt nem részletezném). Én úgy gondolom, hogy azért együtt kellett volna mennünk, vagyis nekem is menni kellett volna, hátha nekem is kell valami apróság. Nem irigylem tőle, bár többet tudna költeni, de azért én is szétnéztem volna. Most csalódottnak, semmibe vettnek és nagyon megalázottnak érzem magam. Véleményeket szeretnék.