Sikerülhet még? Nagyon magányos vagyok.
Egy kérdésemmel kapcsolatban már olyan remek válaszokat kaptam, hogy újra megpróbálom, hátha tudtok segíteni.
Röviden összefoglalva a problémámat: nevelőanyám és apám "áldásos tevékenységének", állandó lealázásának köszönhetően (hogy ne részletezzem a dolgot), annyira gátlásos és önbizalomhiányos vagyok, hogy még soha nem tudtam párkapcsolatot kialakítani. A "vicc" az egészben, hogy nem 15 éves vagyok, hanem elmúltam 30.
Látom, érzem, hogy tetszem a férfiaknak, belenézek a tükörbe, látom, hogy jól nézek ki, de sokkal erősebb bennem az a "hang", hogy undorító vagyok, és nem kellek senkinek.
Ha olyan ffival beszélgetek, aki jóval fiatalabb, vagy nem tetszik, mint ffi, tök lazán elbeszélgetek, ismerkedek.
Ha tetszik valaki, mindjárt elhatalmasodik rajtam valamilyen blokkoló erő, és teljesen "megfagyok". Ez fokozódik, ha az illetőnek is tetszem. Egyszerűen megközelíthetetlen vagyok. Hiába mosolyog rám, hiába kerülget az illető, képtelen vagyok megszólalni a közelében, visszamosolyogni, a leghalványabb jelét adni, hogy ő is bejön, persze így egy idő után "lepattan" rólam.
Kérdésem: Van olyan, hogy "kis lépésekkel" lebonthatnám ezt a falat, amit közém, és a nekem tetsző ffi közé emelek? Mik lehetnek ezek a kis lépések?
Sajnos az, hogy mosolyogjak vissza, számomra már egy hétmérföldes lépés:(
Nagyon szeretnék már valakit...
válasza:Ha 30 éves korodra nem tudtál változtatni rajta, pedig szerettél volna, akkor kérd pszichológus segítségét.
Hiába javaslunk neked bármit, nem fogunk tudni segíteni rajtad, ahhoz kevés, hogy itt néhány sorban leírjuk, mit kellene tenned.
Azzal nagyon jó úton vagy, hogy változtatni szeretnél, de be kell látnod, hogy egyedül nem megy, ezért kérd szakértő segítségét.
Sok sikert!
válasza:Szia!
Ha megkérdezhetem, meddig mentél el egy pasival? Csókig? Tovább?
Ez csupán azért fontos, mert nem mindegy, hogy hol kell kezdeni a változást. Én is elég gátlásos vagyok 19 éves és még pasim sem volt soha, annyi különbséggel, hogy én nagyon jól elvagyok a pasikkal - csak ha komolyabbra fordul a helyzet, menekülnöm kell. Bár azt hiszem, ez csupán azért van, mert még nem voltam szerelmes.
Valószínűleg veled is így van, és épp ezért főképp önfegyelemre van szükséged. tudom, nagyon nehéz megállni, hogy ne bújj be a csigaházadba, de ha valaki mond valami kedveset, végy erőt magadon, és csak azért is mosolyogj vissza. ahogy mondták, vedd játéknak, és ne úgy vágj bele, hogy 2na, akkor ebből valami komoly lesz." Tessék flörtölni, azt minden lelkiismeret furdalás nélkül megteheted, nem kell attól tartanod, hogy komolyan vennék.
válasza:Nekem sokat segítettek Feldmár András írásai és könyvei. Néhányat találsz itt (előadások és könyvek címszó alatt):
A Tudatállapotok szivárványa teljes egészében eltölthető, és jók az előadások.
Amúgy én 31 évesen ismertem meg a férjemet, most 33 múltam.
Köszönöm szépen mindenkinek a segítséget, bátorítást.
Sajnos a pszichológusok segítségében nem nagyon bízom. A gyermekkori dolgok miatt már voltam egynél, valamennyire segített, de az alapprobléma megmaradt, ő meg azzal bocsátott utamra, hogy majd elmúlik. (Lehet azért, teszek még egy próbát.)
Csókolózni csókolóztam, ez egy érdekes szitu volt. 18 voltam, osztálykirándulás. A srác is az osztályával volt. Szerintem csak azért jöttünk össze, mert valahogy rögtön beszélgetni kezdtünk, nem láttam rajta, hogy becserkészne, egyszerűen nem volt az, hogy hogyan kerüljünk össze, észbe sem kaptam, már beszélgettünk, aztán nem nyomulósan, de megcsókolt.
Köszönöm Neked is, aki az olvasnivalót küldted.:)
válasza: válasza:Saját magad kell elfogadnod! Ha ez megy, társaságba kell járni és a többi kialakul magától!
Önbizalom, mosoly és érdeklődés! Ez a recept!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!