Nagyon magányos vagyok, hogy barátkozzak (30 éves férfi)?
Hihetetlen hogy elmagányosodtam, pedig nem érzem magam hibásnak és tenni akarok ellene,de nem tudom hogyan.
Gyerekként szüleim más városba költöztek, így az ált. sulis és lakóhelyi barátságok derékba törtek,gyerekként nem is tudtam volna ápolni. Aztán középsuliban lányos osztályban jártam, a néhány fiú oszt. társ is koleszos volt. Ahogy tudom, néhány koleszos (mag) társaságon kívül senki sem tartja már a kapcsolatot, még osztálytalálkozók sincsenek.Fősulin még volt pár haver, de pár évre rá a saját kollégáikkal tartották ők is a kapcsolatot, ill. leginkább senkivel. Nem is voltunk igazi barátok, csak haverok: én koncertekre,fesztiválokra,utazni mentem volna inkább, de ők meg rendszeresen a helyi diszkókban részegeskedtek,és ahogy volt valamelyikőnknek barátnője,hanyagolta is a társaságot. Utána évekig egyedül otthon dolgoztam,majd külföldre mentem. Most külföldön még nehezebb, de gőzöm sincs, hogy akár itt, akár otthon hogy keressek rendes,értelmes,nem felszínes barátságokat (bár még felszínes sincs senki most). Annyival nehezebb a helyzet, hogy szabadidőm nagyon kevés, heti pár óra.
Valaki azt tanácsolta egyszer, hogy üljek be csak úgy egy kocsmába sörözni. De nem tudom elképzelni,hogy lenne más is egyedül (a masszív alkeszokon kívül), aki így akarna ismerkedni. Tudtok nekem gyakorlati tanácsot adni?
Én nő vagyok, de nekem sem volt soha olyan igazi nagyon-nagyon jó barátnőm. Inkább kerestem az olyanok társaságát, akikkel hasonló az érdeklődési körünk, vagy akikkel jókat lehet nevetni.
Nem is erőltetem, hogy "barátság" legyen, jól elvagyok bárkivel.
Nem kell feltétlenül lerészegedned.Csak szóba elegyedni a melletted/közeledben ülő manussal,aki úgy kb szimpatikusnak néz ki.Pl ahol van tv,ott már meg is tudod kérdezni a véleményét az adásról(pl sport,foci etc).Így megy az,aztán az ember már gyakrabban jár a pubba,kocsmába.Nem kell ehhez alkesznek lenni,hidd el!
De ami ennél még jobb,az a sport.Ha van bármilyen sport,amit szívesen elkezdenél-folytatnál,akkor itt az idő!Nagyon jól lehet ismerkedni clubokban:)(tenisz,foci,kosár,akár még uszodában is)
Fesztiválozni mehetsz egyedül is,ott is nagyon könnyű ismerkedni!
Ha egy kicsit rájössz,hogy te is egy értékes,érdekes EMBER vagy,akkor mások is észrevesznek majd!
Üdv, Sorstárs! Néhány évvel ugyan fiatalabb vagyok, de dettó ugyanígy, vagy talán rosszabbul. Én igen is tehetek róla, hogy elmagányosodtam, mert képtelen vagyok kapcsolatokat kialakítani, nagyon nehezen nyílok meg emberek felé, bizalmatlan és távolságtartó vagyok. És ami mindennél rosszabb: nem veszem észre, csak ritkán valaki megjegyzi, vagy visszahallom valakitől. Így aztán tanácsot adni nem tudok, csak esetleg azzal biztatni, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémával.
25f
Nem derült ki számomra, van -e barátnőd. (Arra tippelek, hogy idő hiányában nincs.)
Szerintem előbb keress egy barátnőt magadnak, és vele együtt talán könnyebb lesz az ismerkedés is, ha együtt eljártok programokra. Vagy az ő társaságában eleve van olyan szimpatikus ember, akivel megtaláljátok a közös hangot.
Szerintem is jó ötlet a sport!
Valami olyasmi tevékenységet válassz, ami érdekel és amivel szívesen foglalkoznál, mert az már egy közös pont a másik emberrel, hiszen ő is pont ott van és azt csinálja.
Külföldön élsz, nem tudom, hol. Nincs ott esetleg magyar közösség? (Pl. New Yorkban tudom, hogy van.)
Barátnő szerzésre tipp: menj el tánctanfolyamra, ott egy férfi valódi kincsnek számít :)
34 éves nő vagyok, külföldön élek. Eredetileg senkivel nem állt szándékomban ismeretséget keresni (zárkózott típus vagyok) mégis lépten-nyomon beszédbe elegyednek velem, többségben nők szólítanak meg, tehát nem lefektetni akarnak...
A parkban, ahol a kutyámat sétáltatom, szinte mindennap megszólít egy másik gazdi
A boltokban már van "kedvenc" eladóm, akikkel mindig váltunk pár szót a kötelező udvariassági körön kívül
Járok egy nyelvtanfolyamra, ott igazán kötetlen a hangulat, egy idő után mindig felveti valaki, hogy "óra után üljünk be mind egy kávézóba!"
Ezenkívül még a szépségszalonban szoktak megszólítani, hogy várakozás közben ne csendben üljünk, neked -férfiként- inkább az edzőterem válhat be :)
És ha végképp elmagányosodtál, akkor neten, közösségi oldalakon, vagy "magyarok X országban" jellegű fórumokon keresd meg a hozzád közel élőket, külföldön hálásabb az ilyesmi, nem számít tolakodásnak.
Szia! Én is külföldre költöztem úgy, hogy itt senki ismerősöm nem volt, elölről kellett kezdenem a barátságépítő hadműveletet.
Nekem az volt a módszerem, hogy akárhova mentem szabadidőmben, akár valami rendezvényre, akár csak fotózni a városba, bármi, megragadtam azokat az alkalmakat, amikor beszélgetni lehetett valakivel (persze csak akkor, ha szimpatikus volt az illető). Sokszor csak pár mondatot váltottunk, de volt, hogy hosszasabban is el tudtunk valakivel beszélgetni, mert találtunk közös témát, mindkettőnknek volt ideje beszélgetni, stb. És ezekből az alkalmi beszélgetőpartnerekből néhánnyal újra találkoztunk, aztán a barátaikat is megismertem, szóval elindult a lavina :-) Nekem valahogy így lett itt társaságom. Először nehéz volt, mert teljesen egyedül voltam, de csak addig volt nehéz, amíg ismerősöket nem szereztem. Néhányukkal, mára már azt mondhatom, baráti a kapcsolat.
Nekem így sikerült.
A sporttal próbálkoztam, pl. szeretnék fallabdázni és egyszer bementem egy sportpályára otthon. Megkérdeztem a pultoslányt,hogy van-e olyan,aki szintén keres sportpartnert, vagy betársulhatnék-e valahová? És olyan szánalmas tekintettel mondta,hogy nem tudja, ide összeszokott párok járnak..
Vagy szintén akkor, mikor a haverok valahol éjjel az utcán részegen ordibáltak,én a városban sétáltam egyedül. Megszólítottam két beszélgető lányt a padon, akik kérdőre vonták,hogy csak úgy megszólítok embereket az utcán, azt meg, hogy nincsenek haverjaim, nagyon gáznak tartották,és látszott a nézésükön,hogy megvan rólam a véleményük,tehát esély sem volt folytatásra.. Mit szúrok el? Olyan kínosak ezek a helyzetek.. Holnap is mennék korizni, de itt a környéken nincs kit elhívnom, így megyek egyedül (múltkor sem volt egyedül rajtam kívül senki)
Melyik országban laksz? Mindenhol más egy kicsit a mentalitás, mások a szokások, könnyebben lehetne tippeket adni, ha elmondanád, hol élsz.
Alapvetően szerintem az lehet a gond, hogy görcsösen akarsz ismeretségeket kötni és nagyon bús képpel mászkálsz, nem? Mosolyogj, legyél vidám, az emberek a vidámságot szeretik, arra jobban odafigyelnek. Nem kell elmondani, hogy miért akarsz ismerkedni, hogy egyedül vagy, kinek mi köze hozzá? Azért mert ilyen kedved van, aztán annyi.
Szerintem inkább olyanokhoz menj oda, akik szintén egyedül vannak (lányok esetén).
Ha 2 lány együtt van, zavarukban is hülyét csinálnak ám a pasikból:)
A pultos csajjal nem kéne törődnöd. Legközelebb, ha ilyen van, mondd azt válaszként, hogy senkit nem érdekel a barátaid közül a fallabda, de te hallottad, hogy azon a helyen tök jó színvonalon működik, ezért gondoltad, nem nagy gond, ha egyedül kipróbálod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!