Nagyon magányos vagyok, hogy barátkozzak (30 éves férfi)?

Hihetetlen hogy elmagányosodtam, pedig nem érzem magam hibásnak és tenni akarok ellene,de nem tudom hogyan.

Gyerekként szüleim más városba költöztek, így az ált. sulis és lakóhelyi barátságok derékba törtek,gyerekként nem is tudtam volna ápolni. Aztán középsuliban lányos osztályban jártam, a néhány fiú oszt. társ is koleszos volt. Ahogy tudom, néhány koleszos (mag) társaságon kívül senki sem tartja már a kapcsolatot, még osztálytalálkozók sincsenek.Fősulin még volt pár haver, de pár évre rá a saját kollégáikkal tartották ők is a kapcsolatot, ill. leginkább senkivel. Nem is voltunk igazi barátok, csak haverok: én koncertekre,fesztiválokra,utazni mentem volna inkább, de ők meg rendszeresen a helyi diszkókban részegeskedtek,és ahogy volt valamelyikőnknek barátnője,hanyagolta is a társaságot. Utána évekig egyedül otthon dolgoztam,majd külföldre mentem. Most külföldön még nehezebb, de gőzöm sincs, hogy akár itt, akár otthon hogy keressek rendes,értelmes,nem felszínes barátságokat (bár még felszínes sincs senki most). Annyival nehezebb a helyzet, hogy szabadidőm nagyon kevés, heti pár óra.

Valaki azt tanácsolta egyszer, hogy üljek be csak úgy egy kocsmába sörözni. De nem tudom elképzelni,hogy lenne más is egyedül (a masszív alkeszokon kívül), aki így akarna ismerkedni. Tudtok nekem gyakorlati tanácsot adni?