Sikerülhet még? Nagyon magányos vagyok.

Egy kérdésemmel kapcsolatban már olyan remek válaszokat kaptam, hogy újra megpróbálom, hátha tudtok segíteni.

Röviden összefoglalva a problémámat: nevelőanyám és apám "áldásos tevékenységének", állandó lealázásának köszönhetően (hogy ne részletezzem a dolgot), annyira gátlásos és önbizalomhiányos vagyok, hogy még soha nem tudtam párkapcsolatot kialakítani. A "vicc" az egészben, hogy nem 15 éves vagyok, hanem elmúltam 30.

Látom, érzem, hogy tetszem a férfiaknak, belenézek a tükörbe, látom, hogy jól nézek ki, de sokkal erősebb bennem az a "hang", hogy undorító vagyok, és nem kellek senkinek.

Ha olyan ffival beszélgetek, aki jóval fiatalabb, vagy nem tetszik, mint ffi, tök lazán elbeszélgetek, ismerkedek.

Ha tetszik valaki, mindjárt elhatalmasodik rajtam valamilyen blokkoló erő, és teljesen "megfagyok". Ez fokozódik, ha az illetőnek is tetszem. Egyszerűen megközelíthetetlen vagyok. Hiába mosolyog rám, hiába kerülget az illető, képtelen vagyok megszólalni a közelében, visszamosolyogni, a leghalványabb jelét adni, hogy ő is bejön, persze így egy idő után "lepattan" rólam.

Kérdésem: Van olyan, hogy "kis lépésekkel" lebonthatnám ezt a falat, amit közém, és a nekem tetsző ffi közé emelek? Mik lehetnek ezek a kis lépések?

Sajnos az, hogy mosolyogjak vissza, számomra már egy hétmérföldes lépés:(

Nagyon szeretnék már valakit...