Miért van a szülői kötelesség sokszor szívességként beállítva?

Ilyen a magyar társadalom. Onnan hoztuk ezt a mintát. Ezt látom. Más meg mást lát. Mindenkinek joga valamilyen szemüvegen keresztül nézni a világot. De senkinek nincs joga önhatalmúlag a másik szemüvegét cserélgetni. Azt csak a tulaj teheti. Remélem sokaknak átmegy, hogy erre nincs válasz, mindenki úgy fog válaszolni, ahogy ő látja. És ezzel kéne megbékélni, hagyni. Szebb lenne a magyar világ.

Mert primitív, lelketlen állatok.

Na azért ne keverjük már a szezont a fazonnal. Attól, hogy szeretem a gyerekem még rohadtul belefáradhatok a nem alvásba, a körülötte ugrálásba. Főleg egy tini mellett, aki azt hiszi a szülő fossa a pénzt az új telefonra, a márkás dizájner holmikra, de cserébe még flegma és elutasító is.

Én is ugyanezt látom. Saját szüleimtől hallgattam ezt folyton, hogy “örülj, hogy felneveltelek”, meg a kedvencem, a “tisztelj, mert etettelek, ruháztalak, volt hol laknod, járhattál iskolába, tisztelj mert én vagyok az apád/anyád”. Közben egyébként lóf@szt se kaptam meg, mert a semmire csináltak három gyereket. Még egyetem mellett, miközben főállásban dolgoztam is, nekem kellett az ő gázszámlájukat fizetni, mert dolgozni sose szerettek. Számtalanszor elmondtam nekik, hogy az ő döntésük volt, hogy gyereket vállaltak, kutya kötelességük volt megadni azokat a dolgokat, amiket állandóan felsoroltak, de arra az a válasz, hogy nem volt kötelességük, örökbe is adhattak volna. 💁🏼‍♀️ Na most erre mit mondjon az ember? Nem is foglalkozok velük. Nekik a gyerek saját maguk szórakoztatására van, vagy mert éppen “jaj de cuki” amíg kisbaba, illetve arra, hogy majd valaki eltartsa őket öregkorukra. Hálistennek kezdik kapizsgálni, hogy foglalkozni kellene a jövővel, mert tőlem egy fillért nem fognak látni soha. A gyerekem nem így nő fel, és nekem már csak ez a lényeg.

Nálunk is ugyanez volt. Szegények voltunk, még normális kajára még ruhára sem telt, de folyton hálásak kellett volna lennünk az alapvető dolgokért is.

"Miért van a szülői kötelesség sokszor szívességként beállítva?" Akkor szokták ezt mondani, ha a gyereknek alapelvárása hogy neki házat vegyen a szülő mire 18 lesz, lehetőleg autót is, de amúgy kussoljon és semmibe ne szóljon bele. Egyéb esetben nem hallottam még felhozni, bár lehet hogy keveset olvasok itt a gyakorin.

Én sem tapasztaltam ilyet: azért nem a gyakoriból kéne kiindulni, mert egyrészt nagyon sok itt a kamu, másrészt csak a sztori egyik felét ismeri meg az ember. Nem tudom elképzelni hogy ha olyan ártatlan barika az adott kérdező mint ahogy beállítja magát, csak úgy előzmény nélkül így bánnának vele. Mondom úgy hogy akad keményfejű ember a rokonságban, de az sem bánik így a gyerekeivel.