Miért rám kell haragudni a lakáskeresésben, költözésben? Örökre ott kellett volna élniük?
Nagynéném és a férje 41-43 évesek, van egy 6 éves gyerekük. Eddig a nagyszüleimmel/nagyszüleimnél éltek, ami évek óta katasztrófa volt.
Mikor összeházasodtak a férjével, tervben volt, hogy vesznek fel hitelt és elköltöznek onnan, de a nagyszüleim erősködtek, hogy maradjanak, nagy az a ház kettejüknek, ne adósítsák el magukat egy életre és hogy így mindenki jól jár. Az elején ez működött is, viszont szép lassan jöttek a sérelmek, bonyodalmak. Megszületett az unokatestvérem is, a nagyim a mai napig beleszól MINDENBE vele kapcsolatban. Mit vesznek neki, hogy öltöztetik fel, mit adnak neki enni. De ugyanez van velük is, mit főz a nagynéném, miért mennek autóval, miért találkoznak a barátaikkal.
Ott van a sérelem amiatt is, hogy apámnak anno lakás, később ház is lett vásárolva, ő meg semmit nem kapott. Vagy hogy mikor én Pestre elköltöztem az egyetem miatt, az én lakásomba is adtak bele a nagyszüleim. Mondta, hogy ő nem tőlem sajnálja, de azt a házat, amit a nagyim örökölt, eladott és nekem adta az árát, ők nagyon szívesen felújították volna és beköltöztek volna (14 millió volt a ház, kiegészítették nekem 15-re, szóval ne egy hatalmas villára gondoljatok azért). Vidéken élnek, kevés a munka, nehéz a feljebbjutás, viszont az albérleteknek, ingatlanoknak az árai ott is nőttek. Nyáron kérdezte először, hogy szerintem lenne értelme annak, hogy Pestre költöznek? Mert otthon nem látja esélyét annak, hogy valaha saját ingatlanba költözhetnek, az albérletet ott pénzkidobásnak gondolja. Mondtam, hogy én már évekkel ezelőtt léptem volna onnan a helyükben, mert így előbb utóbb a házasságának is vége lesz, egyik férfi sem viseli el, hogy az anyósa ilyen szinten szóljon bele az életébe, életükbe. Ősszel meg már kérték, hogy segítsek abban, hogy elköltözhessenek. Igazából annyi volt, hogy segítettem az albérletkeresésbe, hogy ne ők járkáljanak fel mindig. Megnéztem, amiket küldtek, ami lakható, szebb volt, azokat nézték meg ők is. Találtak lakást, a férje munkahelyet, januárban költöznek. Tegnap mondták el otthon, reggel hívott a nagyim, hogy képzeljem el mi történt, milyen hálátlanok és hogy majd megnézhetik magukat, milyen egyedül... Én mondtam, hogy szerintem ez érthető lépés volt, nem is kell azért haragudni, mert 40+ évesen vágynak arra, hogy külön éljenek, a maguk urai legyenek. És hogy én ezt tudtam?! Mondtam, hogy igen, segítettem annyiban, hogy mik a jó környékek, hová érdemes költözni gyerekkel. Erre elkezdte mondani, hogy én is becsaptam őt, miért áskálódtunk mi a háta mögött és hogy én is ugyanolyan vagyok, mint "ezek". Aztán rám tette a telefont.
Kérjek bocsánatot szerintetek? De mégis miért? Nem én beszéltem őket erre rá, mondták, hogy ez már az unokatesóm előtt is téma volt közöttük, hogy onnan költözni kéne, mert se munkahely, se normális iskolák, semmi.
Onnantól kezdve hogy az egyik fél nem tudja elviselni a másikat nincs értelme maradni ha van más lehetőség.. Normális higy a felnőttek elköltöznek ha tudnak. Szóval amit nagyszüleid elvárása irreális volt. Lehet hogy félnek hogy egyedül maradnak és senki sem fog gondoskodni róluk. Pedig erre mindenkinek gondolnia kell mert mindenki megöregszik. Visszatérő kérdés hogy ilyenkor mi a helyes. Családfüggő is mert vannak emberek akikkel lehetetlen együtt élni.
Mindenesetre te nem vagy hibás. A döntést a költözésről a nagynénéd és a férje hozták meg nem te.
Az tényleg jó nagy köcsögség a nagyiék részéről, hogy az egyik gyereküknek előbb lakást, majd házat vettek, sőt azon gyerektől való unokájuknak is besegítettek a lakással, mindeközben pedig a másik gyereküknek semmi ilyen segítséget nem adtak.
Viszont ez egyáltalán nem a te hibád és ne emészd magad rajta, ez a nagyiék sara.
Hajlamos az a generáció azt gondolni, hogy a fiú a gyerek, a lány meg, ha már így sikerült, jó lesz öreg korukra ápolni őket. Az én családomban is ezt látom, sok ismerősnél is. Ha a lány meg valamiért kiesik, akkor a lány lánya lesz a “nyertes”, de olyat még nem bszott a világ hogy egyszer a fiúktól is el legyen valami várva. Saját példa: nagybátyámnak 3 fia van, anyumnak egy lánya én és két fia. Egyik unokatestvérem motorbalesetben sajnos lebénult, illetve a komplikációk miatt szellemileg is sérült. Nagyanyámnak feszt az az álláspontja, hogy én fogom magamhoz venni az unokatesót, mert a másik kettő párjai nem vállalják, így én vagyok a soron következő lány. Nem az öcséim, nem a saját testvérei, én, a lány. Annak idején nyíltan ki lett mondva, hogy két fiút akartak, de ha már anyám lány lett, legalább megnyugodtak, hogy lesz aki ápolja őket öreg korukra. Mert a mama is magához vette az anyját, az anyósát, az anyósa testvérét, és nyilván az ő anyja is gyakorlatilag egész életében pelenkázott, csak az ellátandó életkora változott időnként.
Na anyum annakidején négy megyével költözött arrébb, de még a széjjel ajnározott nagybátyám se látogatja őket ha nem muszáj.
Te sem csináltál semmi rosszat, sőt, aki csak úgy felkavarodik Pestre, annak a legnagyobb segítség néha pont az, ha segítesz épkézláb környéken egy normális lakást találni (amíg nincs benne az ember napi szinten, simán elhiszi, hogy de jó a 28as meg a 99es busz hát azzal mindjárt ott van az ember a metrónál. Na ja, de milyen áron..) Ha nagynénédékben nincs feléd neheztelés, örülj neki, értelmes lélekre vall. Járjatok össze, legyetek boldogok, mamád meg ott pukkadjon meg ha ilyen
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!