Hogyan mondjam meg a mostohafiamnak, hogy nem akarom, hogy anyának szólítson?

Szerintem kössetek kompromisszumot a kisfiúval. Mondd el neki, hogy te nem érzed jól magad, ha úgy szolit, hiszen nem te vagy az anyukája, de nagyon örülsz neki, hogy ő ennyire megbarátkozott veled és így tekint rád. Hívjon akkor az elején mondjuk Ágnes anyunak. Ott a keresztneved benne, de az anya is, neked is jó, neki is.

Én a 17-es válaszoló álláspontját osztom. Amúgy amikor összeismerkedtetek, már tudtad hogy van egy gyereke aki potenciálisan nála kerül majd elhelyezésre? Mert egy hónappal utánad érkezett a gyermek, a bürokratikus meg jogi körök idejét tekintetbe véve, gondolom az eljárás már akkor folyamatban volt amikor odaköltöztél, nem egyik napról a másikra kerültek oda. Én úgy értettem te erről tudtál. Ennyiből pedig jogos volt valakinek a felvetése, hogy lehet túl korai volt az összeköltözés mert az nyilván a kapcsolat szorosabbra fonódását jelenti. Ha egy háztartásban élsz egy gyerekkel, akkor ott bizonyos fokú kötelezettségek akkor is vannak ha nem szólít anyának. A tények alapján te jogilag a párod élettársának minősülsz, a gyermek felett szülői felügyeleti jogod értelemszerűen nincs, de viszont olyan felelősséggel tartozol érte mint az akinek a kiskorút a felügyeletére bízták. Tehát ha el szeretted volna kerülni azt, hogy így hirtelen belecseppenj ennek az egésznek a közepébe akkor van abban ráció hogy érdemesebb lett volna nem azonnal összeköltözni, kicsit fokozatosabban haladni. Persze szíved joga volt így dönteni, most ebben a helyzetben kell találni valami megoldást. Az nekem meggyőződésem, hogy kisgyerekessel nem túl ideális egy olyan hosszú távú kapcsolat ahol az egyik fél nem fogadja el a párjával együtt a gyermeket is. Én egy ilyenben nőttem fel, én 3 éves voltam, bátyám 10 amikor anyám új élettársa bekerült az életünkbe, hát azt mindkettőnknek elég rossz volt érezni hogy valaki nem kezel minket családtagként. Tizenévesen rengeteg konfliktus volt ebből, hogy mi a francnak költözött anyámhoz ha nem tud elfogadni minket. Anyám felé pedig, hogy minek jött össze egy olyan férfival aki nem fogadja el a gyerekeit. Mert könnyen találhatott volna más férfit is, de ezek szerint az nem sokat számított a döntésnél, hogy nekünk ez így nem jó, sőt... És hasonló helyzetben voltunk, mint ez a kisfiú mert ahogy kiolvasom a sorokból az anyának olyan nagy szerepe nincs az életében, nálunk az apának nem volt, mert egy agresszív alkoholista volt és pár évre a válás után elhunyt. Tehát igény lett volna egy apára. Azt viszont teljesen megértem, hogy ennyi idő alatt egy őszinte szülő-gyermek kötődés részedről nem tud kialakulni, ezért ezt most kellemetlennek érzed, mert gyerek részéről viszont ez bizonyos helyzetekben túl gyorsan ki tud alakulni. De itt szerintem adtak rá elég jó tippeket, ezt hogyan tudod diplomatikusan rendezni, úgy közölni hogy a gyereknek se fájjon, ne az elutasítást érezze és neked se kelljen egyik napról a másikra anyának lenned. Az neki sem jó, ha egy ilyen friss kapcsolatban megjelenik egy anya, aztán lehet nem tart sokáig a kapcsolat akkor viszont eltűnik és csak úgy jönnek-mennek az "anyák". Viszont az is biztos, hogyha nem tudod szeretni a gyereket, és nem fogsz tudni egy családként tekinteni a triótokra akkor nem érdemes hosszú távon terven tervezni, és főleg nem érdemes ettől a férfitól gyereket vállalnod. Mert az nagyon megsínyli a gyerek. És ideális esetben ha valaki úgy érzi a gyerekének nem tesz jót a párkapcsolata akkor ott rövidre is zárja a történetet előbb-utóbb, ha közös gyerek és házasság akkor is, ha nem közös és élettárs akkor is. Ha úgy érzed nem megy, akkor az a legfelelősségteljesebb lépés hogy ebből kilépsz. Legyen esélye a gyereknek szerető családban felnőni.

Biológiai apám lotyója is pont ilyen rühedék némber volt.

#32: Koszi.:)

36: Természetesen jogilag is. Ha a szomszéd nénire bízod, még ő is jogi felelősséggel tartozik érte. Attól mert az élettársának előző kapcsolatából származó gyermeke még felelősséggel tartozik a kiskorúért. Figyelnie kell rá, ha éhes kapjon valamit enni, ha segítség kell neki akkor nem mondhatom hogy jó nem érdekel, ha beteg akkor valami minimum ápolási teendőket el kell látni (pl. lázmérés, gyógyszer beadása). Ha ezt elmulasztja, és a gyereknek leesik a vércukra és elájul mert bár jelezte hogy kér enni, nem kapott semmit, vagy nem ment ki segíteni amikor gyerek kérte ezért közben megfulladt, rá sem néz a beteg gyerekre, de ő közben lázgörcsött kapott, akkor meg mehet a büntetőbíróságra kiskorú veszélyeztetése miatt. Sőt ha ketten a párjával elmennek valahova felügyelet nélkül hagyva a gyereket, aki közben magára gyújtja a házat, akkor is eljárás indul még ellene is.

És ehhez kell az, hogy én beleegyezzek a felügyeletbe? Ha valaki a kezembe nyom egy gyereket, és nem várja meg a választ, akkor is felelős vagyok?

Ezt nem tudom elképzelni milyen körülmények között történhet meg :D Mire gondolsz? Ha valaki az öledbe dob egy csecsemőt a buszon, aztán elrohan akkor minimum elvárható kötelességed hogy értesíted a hatóságokat. Ha te leteszed a szomszéd ülésre és mint aki jól végezte dolgát elsétálsz az bűncselekmény. Az is az, ha az erdőben egy elveszett gyerekre találsz, de ott hagyod. Ott a jog úgy tekinti hogy neked ő automatikusan a felügyeleted alá került.