4-5 plusz testvérrel rendelkezők: milyen a viszonyotok egymással? Pozitívumok és negatívumok, amik a sok testvérrel jártak?

Mi is kilencen voltunk testvérek, mert a második legidősebb bátyám meghalt, én nem is ismertem.

Legkisebb gyerek vagyok, 19 évvel idősebb nálam a legidősebb testvérem, a legkisebb pedig 4 évvel. Besikerült gyerek vagyok...

Én negatívan elem meg, 7 testvéremből 4-nek már tizenéves gyerekei vannak, nem tudok velük miről beszélgetni, nem is testvérek vagyunk. Sokszor le is néznek a nagy korkülönbség miatt, és nekik mindig is egy kisgyerek maradok, ami még nem tart ott, hogy véleményt alkothasson bármiről is.

Csak én, és a középső bátyám lakunk már otthon, a hétköznapok nyugisak, viszont a hétvégék (főleg a szünetek, hosszú hétvégék) eléggé zsúfoltak, abnormálisan sokan vagyunk egy 100 nm-es, 3 szobás házhoz.

Sokan vagyunk, és nem is kötődik senki igazán senkihez.

2-es vagyok (14:39).

Még egy gondolatot az utolsó mondathoz hozzáfűznék.

A 4 legidősebb tesómnak összesen 12 gyereke van. Nyilván se anyám, se apám nem tud úgy kötődni hozzájuk, mintha csak 4 lenne, már nem is tudják az életkorukat, mert nem "újdonság", nem kevés az unoka, a neveket is keverik.

Hozzám, legkisebb gyerekekhez sem kötődnek, csupán annyira, hogyha én elköltözök, akkor oda lesz egy feladat, mert már csak én, és a második legidősebb bátyám lakunk már otthon.

4 testvérem van, második vagyok a sorban.

Legnagyobb negatívum, és a legrosszabb az életben, hogy soha nem kapok semmit. 2 gyereknél, vagy talán 3-nál működik, hogyha az egyik gyereknek veszek egy iPhone-t, akkor pár év múlva, ha a többi is ugyanannyi lesz, akkor nekik is veszek egy iPhone-t, de öt gyerekkel már nem lehet. 15 000 forint alatt nincs egy normális kabát, 5 gyerekre kabátot venni már 60 000, de mivel nincs 60 000 forintunk kabátra, mert még cipőt is kell venni a két kisebbnek, mert nekik még nő a lábuk, így nem kapunk 5-en kabátot, hordom majd a húgom kabátját.

De ha nem kabátról vagy cipőről lenne szó, hanem új telefonról, tabletről, márkásabb cipőről, esetleg nagyobb összegű pénzről, akkor nem kapnánk. Mert hogyha kérnék szülinapomra 50 000 forintot, akkor vagy nem kapnám meg, mert akkor a tesóim szülinapjára is 50 000, vagy akörüli összeg kellene, vagy ha meg is kapnám, akkor egy évre kb be kéne osztanom, abból kellene nekem megvenni a kaját reggelire.

Szülőként is írok, ha nem baj. Nálunk 4 gyerek van, és így is azt mondom, hogy sokkal kevesebb idő és energia jut rájuk egyenként, mint szeretnénk. Gondolom emiatt van az is, hogy gyakran piszkálják, marják egymást. Anyagilag szerencsére nincs gond, akár kabát, cipő, telefon, bármilyen téren.

Nekem csak 2 testvérem van, de nem volt vidám a gyerekkorunk. Kisebb létszámmal sem garancia, hogy mindenkinek jut elég mindenből. Sajnos nekünk a szülők nagyon sok gondot zúdítottak a fejünkre, ezért nagyon jó tesók lettünk, igazi szövetségesek jóban-rosszban. Ha a tesók egymásra vannak utalva és nem csak vannak egymás mellett, sokkal szorosabbá teszi a kapcsolatot. Egyébként nem is értem, hogy miért vállalnak ennyire sok gyereket ezekben a családokban. Mi is már ufók vagyunk a néggyel sokszor. Azért azt csak be kell látni, hogy az emberek ideje és energiája véges, és az egy baromság, hogy a gyerekek majd elvannak egymással meg majd a nagy segít a kicsikkel. Bizonyos szintű segítség elvárható, de egy nagyobb gyereknek ugyanúgy joga és igénye van a gondtalan gyerekkorhoz, ahogy a kisebbeknek is a még mindig nem megfáradt és besavanyodott szülőkhöz.

Hatan vagyunk, mára már eléggé messze egymástól, két testvéremmel csak telefonon tartom a kapcsolatot, ők Ázsiában élnek. Harmadik kissé messze, vele is nagyon ritkán találkozom. Másik kettővel egy városban élünk, így velük szorosabb a kapcsolatom, segítünk egymásnak, ha kell.

Ezenkívül amúgy mindannyian szeretjük egymást.

Negatívumot nem tudok mondani.

Mi 5en vagyunk.

Én 30

Húgom 25

Öcsém 20

Kishugom 15

Kisöcsém 13

Nagyobbik hugom külföldön, vele vagy 5 éve nem beszélek. Mkndig is utáltuk egymást születésétől fogva. Anyámmal, tesóimmal sem beszél.

Nagyobbik öcsém semleges. Bírom, de akkora különbség az a 10 év,hogy sosem votunk egy hullámhosszon. Most, hogy felnőtt, most vagyunk a legjobba.

A 2 kicsi meg mintha már a fogadott gyerekem lett volna. Most is kb pótmaminak néznek, ha alibi vagy pénz kell, akkor találnak meg.

Nekem mar családom van,férjem, 2 gyerekem.

Nem szerettem a nagycsaládot. Mindenhova mindig együtt menni. Mint a c...ok. sokszor éreztem így.

Ha meg voltunk hívva valahoza, nagyon gáz volt, hogy mi ennyien jelentünk meg. Személyautóval nem is tudtunk menni sehova, mimdenhova nevelőapám 7személyes céges platós autójával mentünk. Ultragáz.

Figyelmet kb semmit nem kaptunk, cserébe elvárás volt bőven.

A gyerekvállalástól nem vette el a kedvem. De 2nél több akkor sem lesz, ha piros hó esik.