Miért vagyok sűrűn szomorú, mikor nem nagyon van okom rá, és ez a családtagjaim hangulatára is rányomja a bélyeget?

Sziasztok, nos hogy is kezdjem, mostanában volt 1-2 problémám, de egyik sem annyira hangsúlyos hogy attól nagyon szomorú legyek. Tehát ez is közrejátszik de nem ettől lehet szerintem

Szóval a helyzet nagyjából az, hogy a suliba menet általában rossz kedvem van, de ez ilyen reggeli, és csak kialvatlanság leginkább. Aztán az iskolában nagyon sokat nevetek a barátnőmmel, jól érzem magam, és mikor hazaérek suliból fáradt is vagyok, de a kedvem egyszerűen annyira megváltozik, egyszerűen nem tudok senkivel beszélni mert ahhoz sincs kedvem hogy kinyissam a számat.. anyukám mindig kérdezi mi a baj, de azt mondom hogy semmi, mert ez tényleg így van, semmi okom szomorúnak lenni ennyire, van mikor el is tudnám sírni magam, vannak napközbe is hangulatingadozásaim, de nem durvák.

Itt egy példa, voltam suli kezdéskor ilyen három napos kiránduláson az osztállyal, és ott jól éreztem magam, sokat nevettem stb, de mikor visszajöttünk és anyum értem jött a vasútállomásra, nem kezdtünk el beszélgetni, mert ekkor már tényleg azt éreztem mintha be lenne cipzározva a szám, és bármikor el tudtam volna sírni magam, alig tudtam visszatartani, ez volt eddig a legdurvább ilyen eset..

Szerintetek ez mitől lehet? Vagy valami tipp? Megköszönném ha válaszolnátok

Lány vagyok amúgy :))