Miért vagyok sűrűn szomorú, mikor nem nagyon van okom rá, és ez a családtagjaim hangulatára is rányomja a bélyeget?
Sziasztok, nos hogy is kezdjem, mostanában volt 1-2 problémám, de egyik sem annyira hangsúlyos hogy attól nagyon szomorú legyek. Tehát ez is közrejátszik de nem ettől lehet szerintem
Szóval a helyzet nagyjából az, hogy a suliba menet általában rossz kedvem van, de ez ilyen reggeli, és csak kialvatlanság leginkább. Aztán az iskolában nagyon sokat nevetek a barátnőmmel, jól érzem magam, és mikor hazaérek suliból fáradt is vagyok, de a kedvem egyszerűen annyira megváltozik, egyszerűen nem tudok senkivel beszélni mert ahhoz sincs kedvem hogy kinyissam a számat.. anyukám mindig kérdezi mi a baj, de azt mondom hogy semmi, mert ez tényleg így van, semmi okom szomorúnak lenni ennyire, van mikor el is tudnám sírni magam, vannak napközbe is hangulatingadozásaim, de nem durvák.
Itt egy példa, voltam suli kezdéskor ilyen három napos kiránduláson az osztállyal, és ott jól éreztem magam, sokat nevettem stb, de mikor visszajöttünk és anyum értem jött a vasútállomásra, nem kezdtünk el beszélgetni, mert ekkor már tényleg azt éreztem mintha be lenne cipzározva a szám, és bármikor el tudtam volna sírni magam, alig tudtam visszatartani, ez volt eddig a legdurvább ilyen eset..
Szerintetek ez mitől lehet? Vagy valami tipp? Megköszönném ha válaszolnátok
Lány vagyok amúgy :))
válasza:Én ha éhes vagyok akkor váltok ilyen gyorsan hangulatot. Vagy lehetsz esetleg fáradt is ha hazaérsz. Leereszt az ember. Mi lenne ha pihennél egyet. Lehet utána újra jó kedved kenne.
Hétvégén mi a helyzet?
válasza: válasza:Szerintem ez semmi képpen sem normális.
Az otthon az a hely, ahol biztonságban vagy, pihenhetsz a nap fáradalmai után.
Lehet, hogy valami miatt az otthoni légkör ilyen számodra?
Ez minden esetre szeritnem olyasmi, amit ennyi információ alapján lehetetlen elmondani.
Esetleg érdemes pszichológushoz/iskolapszichológushoz (az utóbbi minden további nélkül elérhető) fordulnod, ha szeretnél ennek a mélyére ásni és kideríteni a valódi okot.
válasza: válasza:Pár éve olvastam egy könyvet a traumákról. Felnevettem, hogy nekem nem voltak traumatizáló élményeim gyerekkoromban, és elkezdtem összeírni. Aztán majdnem belehaltam ebbe. Ezt csak azért írom, mert az emberben nem mindig tudatosul, hogy mi baja van. Néha sok rossz eseményt sima életeseményként könyvel el magában. De ha ezek nagyon megviselték annak idején, akkor tudat alatt dolgoznak benne. Lehet, neked is van valami ilyen, ami elszomorít.
De az is lehet, hogy valami a jelenben szorongást okoz. Sok ilyen potenciális dolog lehet. Ma gyakran beszélnek klímaszorongásról, meg a közeli háború is sokak lelkét nyomja, még ha nem is foglalkozik vele minden nap. Ilyesmi is lehet. 49f
2es, hétvégén általában jobb a kedvem
4as, lehet hogy van valami, nemtudom, sajnos, van amikor jó a kedvem :/
5ös, nem mondanám, mert pl suliból kijövök és azt gondolom hogy de jó lesz végre hazamenni, stb, imádok a barátaimmal lenni, de olyan, mintha mikor velük lennék akkor elfeledtetnék velem a rosszkedvem, mikor már nem akkor egy idő után ugyan úgy elmegy a kedvem, de nem attól hogy nem vagyok velük, és szeretek egyedül lenni is de ilyenkor nemtudom mi van
Azt pedig nem érzem kötelességnek hogy anyumnak fenntartsam a jókedvét, csak rossz érzés ha miattam szomorú, mert én is az vagyok :[
6os, hát traumák hmm.. vannak vannak, talán van olyan is ami felett már rég szemet hunytam, s még dolgozik bennem, elgondolkodtató volt a válaszod :))
Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, ment a zöld pipa!!
Szia,
Habár a korod ismeretlen maradt én azt feltételezném, hogy éppen egy kamaszkori szeparációban vagy, ami emocionálisan rányomja a bélyeget az otthoni hangulatodra. Ez alapvetően hormonális eredetű lehet, és a lányoknál kifejezetten jellemző.
De abban is van igazság hogy a tudatosságunk idővel elér egy bizonyos fokra, amikor képesek vagyunk reflektálni a múltbéli sérelmeinkre. Lehet hogy így reflektálsz, de az mindenképpen tiszta tudatra vall hogy így monitorozod magad és ezért hatalmas elismerésem!
Én azt tanácsolnám hogy ne hagyj fel ezzel a monitorozással, és figyeld magad, és a legnagyobb győzelmet a kommunikációval érheted el.
Szerintem édesanyádnak is jól esne tudni azt, hogy mi folyik benned.
Üdv, E.
Köszönöm neked is a választ kedves utolsó :)
Igen, jó a feltételezésed, kamasz korban vagyok, s ez lehet hogy összefüggésben van.
Akkor majd szemmel tartom magam haha
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!