Mit tegyek, hogyha egyenesen rühellem az új családomat? Naponta idegeskedek.

-Apu, légyszi, gyere be a szobámba. -Itt vagyok. -Figyi apu, tudod, sokszor mondtam már, hogy nagyon rossz nekem ez ahogyan élünk. Te is tudod, de nem szólsz bele. De azt is tudod, hogy igaziból most dől el, hogy felnőttként mennyire akarlak majd keresni téged? Ezen már gondolkodtál? Mert nekem sokszor eszembe jut, téged miért nem érdekel egy kicsit sem, hogy én meg a tesóm hogy érezzük magunkat, te vagy az apánk, nem gondolod, hogy ez fontos kellene, hogy legyen neked?

Valami ilyesmit azért még kipróbálnék vele. Aztán majd kiderül, pár nap alatt lehet, hogy elgondolkodik. Mondom, lehet.

11-nek: ez egy nagyon idealizált beszélgetés, értelek és egyet is értek. De ha az apját érdekelné a saját gyerekei jólléte és nem hagyná az új asszonyra a döntéseket, nem engedné összecuccoltatni a gyerekeit közös szobába, hogy új asszony tini lánya legyen hova szüljön.

Majd még az is érdekes lesz, amikor a csecsemőhöz fog alkalmazkodni mindenki.

Nem irigylem őket.

"Tudom,nem szép dolog,de addig fúrnám a 17 évest,amíg azt nem mondja,hogy oda gyereket nem hoz."

És azt hogy? Az újszülöttet otthagyja a pasinál, ő maga meg otthon marad? A 17 éves lány meg nem költözhet el az anyja engedélye nélkül, hiába fúrod. Szóval komolyan érdekelne, hogyan gondoltad?