Túlságosan is pánikolnék? Nagyon ideges leszek ilyenkor. Szerintem ez már nem jelent valami jót, úgy érzem, mintha beteg lennék. Segítség?
17 éves vagyok. Édesanyám nagyon sokat dolgozik, mellette suliba is jár, így szinte minden másnap csak este 11 körül ér haza. Én nagyon sokszor keresem őt telefonon, elég sokat beszélünk egy nap. Ő kevesebbszer hív fel. Nem akarok az agyára menni, de nagyon hiányolom itthonról, rossz nélküle. Van, hogy hívom és nem veszi fel, vagy lenyomja foglaltba. Ilyenkor nagyon ideges leszek, remegni kezdek nagyon és itt kezdődnek a problémák. Hihetetlenül bestresszelek, nem tudom, hogy mi van vele. Többször is volt hogy kimentem elé, csak hogy lássam őt, minden oké.
Régen nem voltam ilyen annyira, mivel akkor még velünk lakott az apám, de 1,5 éve elváltak. Azóta ilyen vagyok.
Szerintetek ez beteges? Próbálom magam mindig csillapítani, hogy biztos minden rendben, de valahogy nem megy. Mit tegyek?
válasza: válasza: válasza:17 éves (lány) vagyok, illetve még nem töltöttem be.
Az ex nevelőapámmal egyáltalán nem jó a kapcsolatom, éveken keresztül szenvedtünk miatta, nem tudtunk egyről a kettőre jutni. Igazából örültem annak mikor elváltak, ugyanakkor tudtam, hogy sokkal nehezebb lesz az ő minimális segítsége nélkül. Testvéreim is vannak, velük nagyon sok időt töltök el.
Volt, hogy már barátokkal szerettem volna erről beszélni, de úgy éreztem csak terhelem őket ezzel, vagy untatom őket. Anyunak eddig egyszer borultam ki, mikor elment találkozni egy számomra és számára is ismeretlen emberrel. Féltettem őt, ő pedig mosolygott rajtam hogy milyen kis butuska vagyok. Végül kiborultam, sírtam és mondtam h értse meg h ő fontos nekem, és nem akarom h elmenjen. De ez is legalább 3 hónapja volt. Félek neki ezeket újra elmondani, pedig tudom hogy nem olyan vagyok mint a régen!
Köszönöm az eddigi válaszokat!:)
Ott volt az egyik valaszban a kulcs: felsz attol, hogy ot is elveszited.
Ha jol latom, akkor anyukad mindent megtesz, hogy minel erosebb csaladfentarto legyen szamotokra. Ezert tanul, hogy kepezze magat, mert nem tud ferfira alapozni, aki segitene neki a "szekeret tolni". Ugyankkor azert erzelmeit is szeretne taplalni egy ferfi irant ezert keres partnert. Ez termeszetes. Probald megerteni!
Kommunikacio! Ez mindennek az alapja. Rengeteg parkapcsolat megy tonkre ennek hianya miatt. Nem kepesek az emberek leulni, es elmondani az erzeseiket a masiknak. Honnan tudhatja a masik,mhogy mire gondolsz, mit erzel? Beszelj rola! Nem terheled. Kerdezd meg, mikor beszelgethettek egy kicsit!
Szeret benneteket! Ezt tudd akkor is, ha epp nincsen ott, es nem mutatja ki.
Am ha a fentiek nem segitenek, es megis elojonnek ezek a negativ gondolatok, akkor VEDD ESZRE! Kerdezd meg magdtol, hogy miert erzed ezt? Mibol ered ez az erzes? Fejtegesd vissza addig, amig mar nem tudsz valaszt talalni ra, ill. rajossz, hogy igazabol minden a legnagyobb rendben van, es ez csak az agyad szulemenye.
Egyes vallasok szerint az ember tanulni jott e vilagra. Sorsat es elethelyzeteit maga valasztotta, azert, hogy megtapasztaljon, es fejlodjon. Hiszen mit is tanulhatna az egyen abbol, ha minden rendben lenne, es 0 megoldando feladata lenne?
En nagyon orulok, ha egy krizishelyzet jon, mert akkor az ramutat, hogy hol nem vagyok rendben, es milyen erzesemek kell dolgoznom.
Szerintem kesz kaland az ELET. Orulj! Rengeteg lehetoseg van elotted. Rengeteg boldogsagban lesz reszed! Azt amit most erzel elobb-utobb a feledes homalyaba merul el, mint minden rossz emlekunk. Mindent megtehetsz! A lehetosegek tarhaza van a kezedben! ELJ ezekkel....es ELJ! :)
Hanyadik szulott gyermek vagy?
válasza:Szia.
Ez tényleg pánikrohamnak tűnik. Tudom, hogy milyen, velem is előfordult már.
Orvos (és pszichológus) tud segíteni. EGyrészről adnak egy nagyon enyhe nyugtatót, meg antidepresszánst. Nem kell ezeket örök életedben szedned, de egy ideig biztosan, hiszen segítenek (nekem is segítettek, aztán abbahagyhattam).
A pszichológust azért írtam, mert nem árt feltárni, hogy mitől félsz, de ami még ennél is fontosabb, hogy tudnak olyan praktikákat, éber állapotban is végezhető (tehát meditációt, relaxációt nem igénylő) trükköket tanítani, amik ilyenkor segítségedre lehetnek, és leállíthatják a rohamot, vagy csökkenthetik annak intenzitását.
Nagyon kevés ember tud ezzel egyedül megbírkózni, ha ezek a rohamok rendszeresek (állítólag minden ember legalább 1x életében átéli, csak nem válik nála rendszeressé). Én a te korodban találkoztam vele először, nekem nem sikerült egyedül megoldanom. Én sajnos csak orvosi segítséget kaptam jó darabig, nem mentem pszichológushoz, ez hiba volt, mert évekig szedtem a gyógyszert, és ugyanott tartottam: ha jött egy roham nem tudtam vele lelkileg megbírkózni.
Későn mentem pszichológushoz, de utána a praktikákkal, amit tanultam, abszolút kezelhetővé vált a szitu.
Ma már nem szedek gyógyszert, nincsenek pánikrohamaim, max szorongásaim, ezek meg könnyen csillapíthatók a technikákkal.
Vedd komolyan ezt a problémát, különben úgy járhatsz, mint én, és évekig kínlódhatsz vele :(
Nagyon okos dolgot mondott az elozo kommentelo, de azert a gyogyszeres kezeles elott ezte nezd meg kerlek:
http://www.youtube.com/watch?v=kLBqP7Ch-Tg&feature=results_m..
Ezutan lehet, hogy a kezelesbol a "gyogy"szert kihagyod...
En ugy vagyok vele, hogy minden fejben dol el.
Ugyannkor az is igaz, amit Einstein mondott: "ugyanazon elme keptelen megoldani azt a problemat, amit generalt"
Sok sikert!
válasza:Nekem 2 hónapi g kórházban feküdt anyukám, amikor 17 voltam és ugyanezt éltem át.
Egy lelkész ismerősömnek elmondtam és ő azt tanácsolta, hogy ilyenkor mindig imádkozzak, nekem ez segített.
Ezenkívül próbáld lefoglalni magad, tanulással, kajakészítéssel, takarítással. Adj magadnak annyi feladatot, amiről tudod, hogyha végzel mindennel, addigra otthon lesz anyukád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!