Családtagom elvesztésébe úgy érzem belepusztulok, mit csináljak?

Stressztől inkább nem jönne meg, tényleg menj el orvoshoz. Viszont nem értelek: azt mondod nem is foglalkozol vele, mégis úgy véled a gyász hat ki rád.

Szerintem még nem fogta fel, hogy mi történt. Ez nem csoda. Én 30+ év alatt se igazán tudtam... Részvétem, sajnos erre az idő a gyógyír.

Adj magadnak időt. Ez ilyen. És biztos, hogy a ciklusodat is a stressz kavarta fel. Milyen rokon?

Őszinte részvétem kérdező! Én nagyanyám halála óta (2 és fél éve már) nem térek magamhoz, egyszerűen nem vagyok önmagam. Egyébként nem ellentmondás az, hogy valaki nem sír, én sem sírtam, a temetésen se, utána is csak nagyon ritkán. Nem mindenkinél könnyekben jön ki ez a dolog. Én nem érzem azt se, hogy az idő bármilyen gyógyír lenne, sem azt, hogy az élet körbe nőtte volna, ahogy ezt sokan jósolták. Egyszerűen egy külvilágnak mosolygós zombiként élek.

Lelki trauma a vérzést teljesen fel tudja borítani. A gyászfeldolgozás nagyon hosszú folyamat. Nekem egy búcsúlevél írás segített, amit felolvastam a barátomnak. Utána elégettem.

Lepontozhatjátok a nőgyógyászhoz küldős válaszokat, aztán meg majd pátyolgathatjátok azokat itt, akik a kérdezőt gyászolják...

Mert nyalni fontosabb egyeseknek mint ténylegesen segíteni. ez van...

Nem azért pontoztuk le (én legalábbis), hanem, mert tagadták, hogy a stressz akár így is kihathat a menstruációra. A kettes baromságára, miszerint könnyekben mérhető a gyász mégis mit lehetne reagálni? Nálam durvábban kevesebben gyászolnak, de nem vagyok.