Szerintetek? Ehez szóljatok hozzá, kiakadtam.

Kedves 22:18 :)

Szerintem tapló akkor lennék, ha fognám magam és az ölébe ülnék :D Miért tapló az az ember aki félti a magzatát? Neked még nem volt hozzátartozód terhes? Vagy Megengedhetitek magatoknak, hogy mindenhová autóval menjetek? Akkor javaslom próbáld ki egyszer a buszt ;) Köss fel a pocakodra +10kg-ot és szállj fel egy buszra, majd próbálj állva maradni, sőt! vigyázni a pocakra. A sikerült avass be minket is :D

Vagy ha ez nem megoldható fogj meg egy 7kg-os lazán megpakolt krumpliszsákot és próbáld egyensúlyozni kapaszkodás nélkül 20 percig a tömegben ;) Vigyázz! Ha a krumpli neki ütődik valaminek, akkor kudarcot vallottál és éppen a gyermekedet tetted kockára azért, mert úgy gondolod, hogy inkább állsz :S

Véleményem szerint pont ez miatt a hozzáállás miatt olyanok az emberek amilyenek. Én azt mondom, hogy aki felelősségteljes az nyugodtan kérdezze meg fennhangon, hogy ki adná át a helyét. Ha valaki ezt taplóságnak tartja nézzen igen mélyen magába!!

Hát azért a 22:34 hozzászólás se teljes ;) Véleményem szerint pont te lennél az aki az én helyemben nem simán csak megkérnéd a következő emberkét, hogy hadd ülj le. Valószínűleg belerúgnál abba aki nem ugrik neked, hiszen nem hiába tételezel fel agresszivitást másról is. Egyébként bármelyik terhes vagy kisgyerekes szülő otthon maradna élvezni az életet, ha megtehetné, mert meglenne a megfelelő körülménye hozzá.

Másfelől most hogy jobban belegondolok, azok akik ennyire "intenzíven" reagálnak a helyfoglaló módszeremre, vajon mit tennének?!? Azt hiszem az utasok örülnek, hogy nem velük állnak szembe :D Aki nem tud kívülállóként empátiát mutatni mások irányt vajon milyen lenne terhesen, csecsemővel a karján egy zsúfolt buszon?!? :D Megnézném :D

Világ közép: Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit aki nem ért vele egyet. A gyerekek a világ közepei. Ők fognak melletted állni 30 év múlva, ők hoznak döntéseket 40 év múlva, ők irányítják a világot 50 év múlva, mikor mi már féllábbal itt se leszünk. A legszomorúbb az egészben, hogy a döntéseiket azok alapján a tapasztalatok alapján hozzák amik őket gyermekkoruktól fogva éri! Talán érdemes lenne ezen elgondolkozni kicsit a szkeptikusoknak ;)

Teljesen helyesnek és elfogadhatónak tartom, ha valaki megkéri egy utastársát, hogy adja át a helyet. Nem biztos, hogy olyan nagyon észre lehet venni, ha valaki nem jól érzi magát, néha tényleg nehéz eldönteni, hogy valaki terhes, vagy szimplán nagy a hasa. (Barátnőmnek nagy a hasa, és hányszor mondta nevetve, hogy most már tényleg fogyóznia kell, mert a buszon már a helyet is át akarták neki adni.)

Egyszer velem is megesett, hogy egy idősödő hölgy állt mögöttem, akit nem vettem észre. Nagyon szerényen és udvariasan megkért, hogy átadnám-e a helyet, mert valami volt a lábával vagy csípőjével. Persze rögtön átadtam, és mondtam neki, hogy ne haragudjon, de nem vettem észre. Erre azt mondta, inkább ő kér elnézést, és nagyon köszöni.

Ha akkor nem szól, füstölöghetett volna egész a Moszkva térig, hogy ez a mai fiatalság, és ez a mai magyar társadalom és közlekedéskultúra...

Viszont tényleg nem mindegy, hogy az ember hogy kér. Van olyan, aki már eleve indulatosan és követelőzően szól oda, hogy adják át neki a helyet. Ez természetes, hogy ellenérzést szül. Nem velem esett meg, de a fültanúja voltam, hogy egy férfi rászólt egy kiskamaszra (már eleve káromkodva), hogy adja át a helyet, aztazanyja...

És itt vannak még az idősödő vagy idős hölgyek, akik még szeretnének fiatalnak mutatkozni, és egyenesen megsértődnek, ha felajánlod a helyed. (Nem csak a felcicomázott dámákra gondolok.) Volt egy ffiismerősöm, aki azt mondta, komoly sokk volt számára, amikor egy 18 év körüli lány átadta neki a helyét a villamoson. Már ennyire öregnek néz ki???

Szóval: nem is olyan könnyű dolog ez...

Kedves kérdező érdekes azt nem vetted észre aki téged védve nem fogadta el a véleményem és leminősített. Csak azt hogy én válaszoltam neki. :) Micsoda véletlen.

Amúgy pedig ki mondta hogy nincs bennem emberség vagy empátia? Van bennem. Csak ésszel, logikával mértékkel. Nem fogok átlépni egy összeső emberen, vagy nem fogom lelőni a szomszédot és elütni a kismamát a zebrán, és főleg nagy empátiát érzek az embereken kívüli dolgok iránt (természet, állatok- na persze errefelé ez is lenézendő mert a sok önző ember azt akarja hogy ne a sz*ros állatokkal foglalkozzunk hanem velük :) ) de nem fogom magam feláldozni midenkiért minden egyes apró dologban naponta. Mert mondhat akárki akármit, az embernek mindig első önmaga és akit szeret. És nekem fontosabb az hogy én jól legyek mint az hogy egy vadidegen terhes, vagy bárki más jól legyen. Ez van. Én legalább őszinte vagyok. Semmi köze ennek a megkeseredettséghez, pont hogy én úgy érzem jól magam hogy fontos vagyok magamnak. Akkor lennék megkeseredett ha duzzogva felállnék mindenkinek és szenvednék az úton. Lehet hogy én ilyen mutáns vagyok hogy nem attól érzem jól magam ha egy idegennek segítek, én akkor érzem jól magam ha pl ülhetek egy fárasztó nap után. :D

Ja és előbb is mondtam (tanulj olvasni) hogy ha nekem nincs helyen akkor senkitől sem kérem el, senkit "sem rúgok fel". Állok amíg oda nem érek vagy amíg valaki le nem száll mivel sosem várok el olyan mástól amit én nem tennék meg.

Amúgy pedig annyira lerágott csont ez a te mit tettél volna. Igen felfogtuk hogy ti mekkora hősök vagytok (képzeletetekben), de nem, engem továbbra sem érdekel ki hogy szenved, és nem fogom kipróbálni, mert elhiszem hogy nehéz de nem az én dolgom, nem én akartam nem én vállaltam. És felőlem lehet akármi szerinted a gyerek, engem nem érdekel, én nem fogok nélkülözni hogy szükségem legyen a gyereked pénzére, az meg nem érdekel hogy fejlődik a világ ha én már nem vagyok. Úgy látszik én ilyen kis senki vagyok akinek a saját élete a fontos és nem a nagy dolgok. Kösz de nem vagyok kiváncsi a világ összes bajára mert különben már beleőrültem volna.

Engem is erre tanítottak a szüleim, de nem fogok mindent úgy csinálni ahogy ők tanították. Amúgy pedig én pl sosem rinyáltam a társadalom miatt mivel tudom hogy nem én vagyok a legönzetlenebb ember a földön ezért nem is várom visszafelé, tehát erről ennyit.

Ja és az elfogadás ott kezdpőik hogy nem fejezed ki nyilvánvalóan melyik a rossz és melyik a jó szerinted. Egyik sem. Csak más. Én meg vagyok róla győződve hogy senkinek sem ártok. Nem halt még bele senki hogy nem volt ülőhelye, tudtommal.

Én nagyon nem értek egyet a kérdezővel. Mindenkinek ugyanolyan joga van ülni, a terhesség pedig nem betegség és tudtommal attól, hogy valaki várandós még szája van, ergo ha valami nem stimmel, nem érzi jól magát szóljon, hogy nincs jól le szeretne ülni. Garantálom,hogy át fogják adni a helyüket. Csak azért, mert terhes ne ugráltassa senki az embereket, akik tudtommal ugyanannyit fizettek a jegyért vagy bérletért, mint ők.

A babakocsi levételére is ugyanez vonatkozik. Elvárja valaki, hogy azonnal ugorjanak oda segíteni neki és bunkó aki nem teszi, de az nem bunkóság, hogy csak a szitkozódás megy??? Szerintem senki nem rokkan bele, ha annyit mond, hogy legyen szíves segítsen levenni a babakocsit, vagy csomagot, mert egyedül nem megy. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak tétlenül nézni. Szerintem ha valakinek valami nem tetszik annak legyen szája és mondja meg, és tanuljon meg dolgokat kérni, ne csak elvárni. Ennyi a véleményem, lehet lepontozni.