Anyámat nem tudom akkor sem szeretni, ha normális?

Nem tudok vele alapjáraton sehol sem mutatkozni, mert leszégyenít. Boltban, esküvőn, rokonoknál, barátaim előtt. Bárhol, bárki előtt, és utána még nekem akar bűntudatot okozni, hogy jaj, hát ő csak ennyit meg annyit csinált, nem is volt égő, én reagálom túl, és bezzeg X meg Y sokkal jobbam vergődik.

Már azt vettem észre, hogy amikor tök jó a kapcsolatunk, akkor is rühellem őt. Azt szeretem, amikor nincs itthon, amikor nem szól hozzám, amikor nem jön be a szobámba, mert megmarad a düh iránta. Régen még egy-egy megalázásnál, megszégyenítésnél, lejáratásnál, sértegetésnél pár órán belül nem éreztem már semmit abból a haragból, dühből, most meg gyűlölöm, idegesség fog el, hogyha meghallom a hangját.