Normális? Miért csinálhatta? Mit szeretne ezzel?

Nő létemre nem vagyok egy konyhatündér, most tanulom a sütés-főzést. Párommal harmincasok vagyunk, gyerek nincs. Nemrég háromféle süteményt sütöttem neki, egy egész délután álltam a konyhában, azzal vártam. Megkínáltam, ránézett az egyikre, és azt mondta, hogy ő az olyat nem szereti, csak még nem mondta. Tény, hogy még nem nagyon sütöttem neki semmit sem, nem derült ki. Anyukám sütijeit ettük eddig, anyu pedig ilyeneket nem szokott sütni, azért találtam ki én újdonságnak ezt a háromfélét, hogy feldobjam vele, olyat egyen, amilyet még nem ettünk.

Kérdeztem tőle, hogy meg sem kóstolja? Mondta, hogy de, majd, persze azóta se kóstolta meg.

A másik félét is eléadtam, azt is méregette, azt mondta, na jó, azt megkóstolja. Két villával beleütött, aztán otthagyta.

A harmadikat is odaadtam, az már egy egész tepsinyi kakaós piskóta volt, tejszínes krémmel töltve, csokival leöntve. Azt is méregette, nézte, hogy mivel van ez töltve? Megmondtam, erre mondta, hogy egy kétcentis darabot vágjak csak le, ne többet, megkóstolta, nem nagyon ette, erre már megkérdeztem, hogy ennyire nem ízlik egyik sem? Erre ő mérgesen, veszekedve kikelt magából, hogy miért mondja ő a rosszra, hogy jó, ez nekem nem sikerült, igen, nem sikerült, és hagyjam már békén, különben sem kívánja az édességet.

Erre tüntetőleg 10 perc múlva befalt egy nagy adagot anyukám süteményeiből, mert még az is volt. Azt nem kellett neki kínálni, megtalálta magától. Megkérdeztem, hogy anyukám süteményei nem édességek-e? Mondta, hogy legalább azok mindig finomak.

A poén az, hogy ő kérte, hogy süssek már valamit, mert nem szoktam, és gyakoroljam a sütést is. A családban szétosztottuk a sütijeim nagy részét kóstolónak, és aki csak kapott, mindenki befalta egyből, és nem udvariasságból, ez látszott, mert nagyon sokat megettek rövid idő alatt. Ha csak udvariasságból ettek volna, és nem ízlik, akkor max csak egy szeletet erőltettek volna le. De mindenki rájárt és dicsérte, anyukám is, még csomagolt is magának, vitt belőle.

Másnap, amikor a párom utazott, mondta, hogy csomagoljak neki a süteményből. Kérdeztem, hogy anyunak melyik sütijéből? Erre azt mondta, hogy az én csokis piskótámból. Ledöbbentem. Kérdeztem egyből, hogy hát nem úgy volt, hogy az nem sikerült, nem ízlik? Mondta, hogy dehogyisnem ízlik, semmi sem igaz abból, amit előző nap mondott, nagyon is finom. Kérdeztem, hogy akkor ez mire volt jó? Hát kötekedett. És tényleg vitt a sütiből, és tényleg megette.

Most nem tudom, hogy haragudjak vagy nem, egyáltalán mire véljem.